Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

5. A bizottsági ülések nyilvánosságának eddigi gyakorlatával szakít a javaslat akkor, amikor kimondja azt, hogy a bizottságok zárt ülésben tanácskoznak és határoznak. A zárt tárgyalás könnyűvé teszi a korrupció útját,

4 melynek leghalálosabb ellenszere a sajtónak nyilvánossága. 6. A törvényjavaslat eltörli a hivatalnokokból kialakított tanács eddigi kollektív és megállapítja a polgármester egyéni felelősségét, ugyanakkor felállítja a többségében laikusokból álló törvényhatósági tanácsot. Ez az új intézmény elméletileg és eredetileg a hivatalnoktanács helyére lép és részben a közgyűlés hatáskörét veszi át. Helyeselni lehet magát ezt a gondolatot, hogy az önkormányzat legfontosabb ügyeit magából az önkormányzatból kiemelkedő tényezők intézzék, de az önkormányzat jogainak megkerülése és kijátszása az a mód, mellyel a javaslat az egészséges eszmét megvalósítja és egyben azonnal megöli. A főpolgármester által kinevezett hat törvényhatósági tanácstag teljesen illuzóriussá teszi ennek az intézménynek függetlenségét és ha még ehhez hozzávesszük a polgármesteri kart, mely nem képes ellentállni a felülről gyakorolt hatalmi nyomásnak, készen kapjuk a lényegéből kiforgatott, összeállításában kormánybefolyásnak alárendelt hatalmi instrumentumot, mely azonkívül a törvényjavaslat tervezete szerint fontos ügyekben zárt ülésben fog tárgyalni és határozni. Ez az intézmény ebben az alakjában elfogadhatatlan és életképtelen, csak arra alkalmas, hogy önérzetes polgárokat elviselhetetlen helyzetbe sodorjon, tehetetlen bábokká süllyesszen, a hatalom túlsúlya és némaságra kárhoztatása mellett. Ha a közigazgatás rendezéséről szóló törvény a vármegyéknél úgy intézkedett, hogy a kisgyűlésnek csak választott tagjai lehetnek, az ország fővárosa nem érdemli meg azt a lealázó bánásmódot, mellyel a kormánynak önkormányzati mázzal bevont fióktelepévé degradálják. 8. Az az ügyrend, amelyet a törvény megállapít a törvényhatósági közgyűlés részére, nyilvánvalóan azt célozza, hogy a közgyűlés elevensége és pezsgése megszűnjék, hogy az önkormányzatot lefokozza egy léleknélküli mechanizmus formai alkatrészévé, mely gépiesen, óramutatóval végzi el szűkre-szabott munkáját. A fővárosi közgyűlések eddigi életteljességét sürgősen el akarják sorvasztani, mert a törvényjavaslat az átmeneti intézkedések között azt a páratlan és szokatlan rendelkezést tartalmazza, hogy a javaslatnak erre vonatkozó szakaszai nyomban a törvény kihirdetése után lépnek életbe, míg a többi rész csak az új törvényhatóság megalakulása után emelkedik jogerőre. Budapest törvényhatósági bizottságát rohamos mohósággal akarják elnémítani. A széksértés fejezetében az adósok büntetésének középkori formáját modernizálják. 5 4. Az ellenzék itt a Haggenmacher-féle erdővásárlás ügyét hozta fel bizonyítékul. A Haggenmacher család Budapest határánál fekvő 40 holdas erdejét — kijátszva az önkormányzat nyilvánosságát —, 1 millió P-ért a Községi Takarékpénztárral vásároltatta meg. 5. Az elnökre vagy a törvényhatósági bizottságra tett sértő megjegyzések elkövetőjét nevezték széksértőnek és többnyire jelentős pénzbírság megfizetésére kötelezték őket. Széksértésnek minősítették általában az ellenzéki pártok soraiból jelentkező kritikai megjegyzéseket. Az 1930: XVIII. tc. értelmében (38. §) széksértést az a törvényhatósági bizottsági tag követ el, aki: „.. .az állam vagy a társadalom rendje ellen izgató, a nemzeti érzést vagy a vallási meggyőződést sértő kifejezést használ, aki a tanácskozás méltósága ellen vét, vagy a közgyűlés egyes pártjait, vagy tagjait, vagy a közgyűlésen kívül álló személyeket sértő kifejezéssel illet, vagy bármilyen módon sért, és a sértést az elnök figyelmeztetése után azonnal vissza nem vonja.. .". Ilyen esetben a tiszti ügyész indítványozta a kiszabandó pénzbírságot, amely max. 500 pengő lehetett. Az indítvány