Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —
betvárosnak van 52 000 választója, a VI. kerületének, a Terézvárosnak van 43 000 választója, VIII. kerületének, a Józsefvárosnak van 41 000 választója. De Budapest IX. kerületének, a Ferencvárosnak is van 26 382 választója és Budapest V. kerületének, a Lipótvárosnak 25 286 választója. Milyen megalázása az Budapest főváros választó polgárságának, hogy ugyanakkor, amikor a legnagyobb vidéki város választ 144 bizottsági tagot, ugyanakkor a legnagyobb budapesti kerület, az Erzsébetváros, mint önálló közigazgatási kerület, választ tíz bizottsági tagot és Kőbányával kapcsolatos új közigazgatási kerületből még ötöt, azaz összesen tizenöt bizottsági tagot. A javaslat szerint tervezett tizennégy közigazgatási kerületből alakított tizennégy választókerület, mely egyformán választ tíz-tíz bizottsági tagot, különböző területeknek jogegyenlőségét, a területi jogegyenlőséget teszi az egyedül igazságos és logikus politikai jogegyenlőség helyére. Mi azt óhajtjuk, hogy a törvénybeiktatott általános egyenlő, titkos választójogot ilyen aránytalan kicirkalmazásokkal 3 lerontani ne lehessen. 3. A törvényjavaslat az örökös tagok intézményét is beiktatja a törvényhatósági bizottsági tagok sorába. Ez az intézmény teljes ellentétben van a választási elvvel, mely időhatárhoz köti a megbízatást. Az önkormányzat keretében nem lehet örök bizalom. Az élet sok elszomorító példát mutat arra, hogy olyanok, kik a nép kegyéből és bizalmából emelkedtek magasra, egyéni, önző magánérdekből visszaéltek a helyzettel. A választópolgárság adja a megbízatást és ő jogosult arra, hogy azt visszavegye, ne újítsa meg. Mi tehát a választói jog és a jogegyenlőség szempontjából kifogásoljuk az örököstagok intézményét. Ha ezzel szemben a kormányhatalom azt válaszolja, hogy ezt az intézményt már bevezették a vármegyei és városi törvényhatóságok szervezetébe, erre viszont azt feleljük, hogy a jogegyenlőség mindenütt csak egyforma lehet és a jogegyenlőség eszméjét az örökösség épúgy sérti a fővárosban, mint a vidéken. De a javaslat még e körön belül újabb megkülönböztetést tesz a főváros és vidék között. A közigazgatás rendezéséről szóló törvény kimondja, hogy örökös tagul a bizottsági tagoknak legfeljebb 5 %-a választható. Ezzel szemben a fővárosi javaslat 32 örökös tagot állít be a törvényhatósági bizottságba, ami a vidék 5 %-ával szemben annak több mint háromszorosát, 16 %-ot jelenti. De nemcsak az örökös bizottsági tagok száma, hanem a választásoknak módja is azt a gyanút ébreszti, hogy ebben az esetben nem annyira közéleti érdemek jutalmazásáról lesz szó, mint inkább biztos kormánypárti töltelék megszervezéséről, a választópolgárság kizárásával. 4. Az érdekképviseletek bizottsági tagsága tekintetében elvi álláspontunk az, hogy a választópolgárság válassza ki minden foglalkozási körből azokat, akiket jogainak és érdekeinek védelmére hivatottnak tart. De ha már a javaslat ráhelyezkedett arra az álláspontra, hogy egyes érdekeltségi kategóriáknak külön képviseletet biztosít, semmi esetre sem helytálló az az eljárás, mely szerint a törvényhatósági bizottság közgyűlése választja ezeket. A kereskedelem és az ipar testületei hivatottak elbírálni azt, hogy közülük foglalkozásbeli kiválósága kit képesít leginkább erre a tisztségre. Ugyanez vonatkozik a lateiner foglalkozásokra is. 3. Kiküszöbölésekkel, kiszűrésekkel.
