Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —
Az aláírások a várakozáson fölül sikerültek. 8 Egy hét alatt több mint 3500 aláírást gyűjtöttek, szemben az egész szocdem. és szakszervezeti apparátus által Összegyűjtött 20 ezernyi aláírással. A lista el lett fogadva és a titkárság úgy határozott, hogy most már aztán itt az ideje, hogy egy döntó' támadással elsöpörje a fassisztákat. A tendenzia az volt, hogy a párt jelszavait most már a legélesebben föl fogja vetni a választási bizottságokon keresztül a tömegek előtt, hogy azokat fölrázza és harcba sorakoztathassa. Sajnos ez a tendencia is kútba esett. A frakció amelyről eddig úgy tudtuk, hogy többségben volt csak csonkán szokott összejönni, amit most tudtunk meg. Ez a fegyelmezetlenség, hogy ilyen fontos esetekben egyes elvtársak nem jártak el az ülésekre, ahol pedig a jobboldaliak egyremásra fokozták a támadásaikat, egyike a legsúlyosabb hibáknak, amelyeket a választások során elkövettek. így egész egyszerűen udvariasan visszautasították a javaslatainkat és a többség dacára kisebbségben maradtunk. Most már aztán itt volt az ideje annak, hogy megszakítsuk a választásokat. Azonban a titkárság ingadozása folytán ezt nem tettük meg. A titkárság nem vette észre, hogya fassizmus most már teljesen ura volt a helyzetnek és, hogy őket már csak alulról, de mindenesetre a fassizált választási bizottságon kívül lehet csak legyőzni. Később még ugyan egy ülésen elfogadták a követeléseinket, de ekkor már csak azért, hogy manőverezési időhöz jussanak, húzzák azt, hogy egy pár nap múlva az esztergályosok elnöksége által visszautasítsák őket. 5. A fassizmusnak könnyű volt győzni a választásokban. De korántsem azért, mert azok nagyon erősek voltak, sem pedig azért mert a kizárt szervezetek „fassiszták" voltak, (mint ahogy ezt a párton belüli jobboldaliak a saját hibáik elpalástolása, vagy pláne „igazuk" bizonyítása céljából elhitetni szeretnék.) Azonban egészen sima még sem volt az útjuk egészen végig és a „győzelmük", — mint a választási eredmények mutatják — meglehetősen keserű volt. Még pedig egész egyszerűen azért, mert a tömegek nemhogy fassiszták lettek volna, hanem éppen ellenkezően igen öntudatos baloldaliak, akik számtalan esetben verték vissza maguk is a fassizmus támadásait, sőt egy ízben a baloldalt ők juttatták győzelemre harccal, még a saját vezetőivel szemben is. A legelső összeütközésre már jó korán, a jelölésekkor került a sor, amikor egy jobboldali jelöltet, az esztergályosok elnökét, akit a lista vezetőnek akartak megtenni töröltették, azonkívül a vezetőség által a sorrendben hátraszorított baloldali munkásokat közelebb tétették az elsők közzé. Később pedig, amikor Hakiék véglegesen elszánták magukat, hogy menni fognak a fassizmussal, a tömegek mentették meg a frakciót attól, hogy a fassiszták ki ne dobják őket a választási bizottságból. Hakiék a bizottság egyik tagját már meg is fosztották a funktióitól, mire az üzemekből megindult a tiltakozó küldöttségek meg fölháborodott munkások sora, amitől Haki annyira megijedt, hogy nemcsak, hogy azonnal visszaállította a funktióiba az illetőt, hanem egyúttal most már magától Migraytól, (aki a vezére volt az ott föllépő fassisz8. A társadalombiztosítási választásokon éppúgy szükséges volt az egyes listák (pártok) indulásához ajánlásokat (aláírásokat) gyűjteni és benyújtani, mint a korabeli törvényhatósági és országos választásokon.
