Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

Elnök: Petrovácz képviselő urat kérem méltóztassék csendben maradni! Farkas István: Az a farizeusság, amit önök csinálnak. Tiltakozom az ellen, hogy így állítsák be a vallásosságot! Én láttam vallásfelekezeteket, láttam gyónó testületeket, láttam Erdélyben olyan görögkatolikusokat, akik térden állva végigcsúszták a templomot egészen az oltárig, úgyhogy jött a vér a térdükből, de amikor kijöttek a templomból, bementek a legközelebbi kocsmába és azután meggyilkolták egymást. Ne beszéljenek tehát nekem az ilyen külsőségekről. A vallást a szívben, az érzésben, a gondolatban kell tartani. Én azt tartom, amit Prohászka mondott, hogy a vallást, az Istent, ne úgy tessék elképzelni, mint a baka a káplárját, hanem nemesnek, nagynak. Nincsen szüksége a vallásos érzésnek arra, hogy a vallást kihasználják ilyen módon politikai célokra. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) KN. 1927—1932. XXIV. K. 259. o. 115. A KMP illegális párttitkárságának jelentése a Kominternhez a társadalombiztosítói választásokról

1 1929. 1. A társadalombiztosítói választásokban a pártunk nem érte el azt a célt, amelyet maga elé tűzött. Nem sikerült egy baloldali seregszemlét tartania, noha ennek meg voltak az összes előfeltételei. 1. A szocialista munkások által létrehozott Munkásbiztosító Pénztárt az ellenforradalom győzelme után a kormány teljesen átszervezte: megszüntette az intézmény önkormányzatát és saját embereit ültette a fontosabb állásokba. Az 1927:XXI. tc. és az 1928:XL. tc. alapján létesített Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) a régi önkormányzati jogoknak csupán csekély töredékét tarthatta meg. Az intézet választások útján létrehozott közgyűlése, igazgatósága és elnöksége csupán az ügyvitelt ellenőrizhette és, csekély jelentőségű ügyektől eltekintve, csak miniszteri jóváhagyás esetén érvényes határozatokat hozhatott. Az intézet tényleges vezetését az államfő által kinevezett elnök és az alelnökök tartották kezükben. Az elnök nevezte ki az alkalmazottakat, ő köthetett megállapodásokat az orvosokkal. A felügyeletet gyakorló miniszter (1928-tól a népjóléti- és munkaügyi-, majd 1932-től a belügyminiszter) határozta meg az intézeti vagyon felhasználásának módozatait, de egyébként joga volt az „önkormányzati" határozatokat megváltoztatni, megsemmisíteni, vagy teljesen eltérően intézkedni. Lényegében az önkormányzat helyett a választott szerveknek inkább képviseleti testületi jellegük volt. A közgyűlés tagjait — kiknek megbízatása öt évre szólt — a munkáltatók és biztosításra kötelezettek különböző csoportjai, a két érdekeltségen belül egyenlő számban, arányos képviseleti rendszer alapján, titkosan választották. Az első választást 1929. május közepén több napon át, a biztosítási rendszer hatályba lépésének évében tartották, majd 1935 tavaszán került sor a második — s egyben utolsó — OTI-választásra. A választások minden esetben a szaktanács listájának győzelmét hozták: 1929-ben 80,9 %-ot, 1935-ben 81,9%-ot kapott a lista a leadott munkásszavazatok közül. A kormány listájára 15,6, illetve 10,8 %-ot, az ellenzéki lista — melynek jellegéről éppen a közölt dokumentum tartalmaz érdekes adatokat — 3,5, illetve 7,3 %-ot kapott. Az illegális kommunista párttal rokonszenvező, vagy kommunista munkások 1929-ben üres lappal szavaztak, míg 1935-ben a szaktanács listáját támogatták. Az intézet igazgatóságát a közgyűlés, az elnökséget az igazgatóság tagjai választották öt éves időtartamra.