Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —
tűvé teszi az embereket, mintha saját magánvagyonukról, magánpénzükről kell gondoskodniuk; megtörténhetik, hogy az 500 000 pengőig terjedő kiadási és megszavazás i joga ennek a törvényhatósági tanácsnak hihetetlen korrupció ajtaját nyitja fel. Nekünk és minden pártnak egyformán kötelességünk odaállni az autonómia védelmére, a szegény dolgozó, fáradt és az agyonsanyargatott fővárosi polgárság védelmére. Meg vagyok győződve, hogy a Képviselőház többségi pártjainak lelkiismerete is meg fog mozdulni, mert mégsem herdálhatjuk el Budapest vagyonát, nem engedhetjük meg azt, hogy akárminő kormányok úgy gazdálkodhassanak Budapesten, ahogy nekik tetszik és ne legyen módja a főváros közönségének, hogy megálljt kiáltson, megállítsa azt a fosztogató kezet, amely esetleg ki akarja fosztani Budapest pénztárát, Budapest vagyonát. Azon a közgyűlésen, amely tegnap a városházán lezajlott, megláthatták ennek a színjátéknak érdekes szcenériáit, amikor arról volt szó, hogy az általunk benyújtott panaszirat, mint közgyűlési tárgy szavazásra kerüljön. Ez a lehetőség demaszkírozta azokat a pártokat, amelyek az autonómia védelmét szokták hangoztatni, de a gyakorlati megvalósításnál a kormánnyal való érintkezésnél az autonómia védelméről rendszerint le szoktak mondani. Én itt, ennél a javaslatnál, amely a mandátum-meghosszabbítással ismét súlyos törvénysértést követett el, felhívom a figyelmét annak a keresztény községi pártnak, amely szintén tiltakozott a mandátum-meghosszabítás ellen, amelynek szónoka Ernszt Sándor, szintén elmondotta a múltesztendendei vitában, hogy erre nem volna joga a kormánynak, azonban végre mégis csak megszavazta a meghosszabbítást, hogy ezt a játékot ne folytassa. Én egész kötetet tudnék kiadni Wolff Károlynak az autonómia védelméről szóló beszédeiből. Érdekes volna ezt könyvben összefoglalni: „Az autonómia védelméről. írta Wolff Károly." De a cselekedetei az autonómia ellen szólnak. A tegnapi napon megtörtént a következő eset. A saját pártjában két frakció van, az egyik frakció Friedrich István t. képviselőtársam vezetésével megérezte azt a közkötelességet, hogy az autonómiát meg kell védeni és komolyan vette vezérének, Wolff Károlynak ilyenirányú elvi kijelentéseit: rendületlenül megmaradt azon az állásponton, hogy ő is szükségesnek tartja, hogy a törvényhatóság rendkívüli közgyűlést összehívó jogának konfiskálása 8 miatt panasszal forduljon a közigazgatási bírósághoz. Ezt a rettenetes belső válságot végre taktikai fogással és ügyességgel igyekezett elleplezni Wolff Károly igen t. képviselő úr, amikor kijelentette egészen tarthatatlan okfejtés után, hogy ő nem azonosítja ugyan magát azokkal az érvekkel, mintha itt megsértetett volna közgyűlésnek az autonóm joga a rendkívül közgyűlés összehívását illetőleg, azonban mégis szabad folyást akar engedni annak az álláspontnak, hogy ez a panasz menjen fel a közigazgatási bírósághoz. Ezzel elleplezte, maszkírozta azt a belső válságot, amely egy ilyen fontos kérdésben felmerült, de egyúttal demaszkírozta önmagát, mert tegnap nem az autonómia védelmében, hanem az autonómia sérelmére szólott a t. képviselő úr. Ne méltóztassék itt a parlamentben az autonómia védelméről beszélni és a kulisszák mögött az autonómia védelme ellen cselekedni. (Meskó Zoltán: Nem szavaztak ők?) Kivonultak a szavazás elől! (Meskó Zoltán: Szóval kívülről támogatják a kormányt! — Derültség.) KN. 1927—1932. XXIV. K. 28—31. o. 8. Elkobzása.
