Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

Peyer Károly képviselőházi beszéde a készülő új fővárosi törvény antidemokratikus céljairól 1929. december 13. Legyen szabad számszerűleg bemutatnom, hogy a legutóbbi 1925-ös választásnál miképpen alakult ki a választók akarata és hogy milyen arányban kaptak az egyes pártok szavazatokat. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Kezdem talán a legkisebbnél. Akkor ott, azt hiszem, — most nem tudom bizonyosan, hogy ki volt a vezér, Ugrón, vagy Heinrich, de ez olyan mindegy — (Rassay Károly: Heinrich otthagyta) azt hiszem, a liberálispárt — ez volt a Heinrich-párt — kapott 1317 szavazatot egész Budapesten. (BródyErnő: Mennyi közül?) Összesen leadtak 219 972 szavazatot.

1 219 000 szavazatból kapott tehát abban az időben az úgynevezett kormánypárt — mert hiszen ez volt kifejezetten a kormánypárt, amely Heinrich vezetése alatt állott és amely liberális köpenyegben jelentkezett a választók előtt, (Friedrich István: De csak Pesten, Budán nem!) — 1317 szavazatot egész Budapest területén. A másik, a szabadelvűpárt... — amely ugyancsak a kormány politikáját próbálta képviselni s amely már egy kicsit konzervatív köpenyegben jelentkezett a választók előtt, hogy mindenféle árnyalatnak legyen valamelyes képviselete — kapott összesen a 219 000-ből 4290-et. A községi párt,

2 amely kifejezetten kormánypárt volt, amely már abban az időben úgy jelentkezett, mint az a párt, amely ezt a kormányzati irányt képviseli, ez a kormánypárt kapott a 219 000-ből 19 000-et. 200 000 volt tehát aki nem akart róla tudni. (Rassay Károly: Mennyi volt az aláírás?

3

) Az aláírás, azt hiszem, négy szerannyi volt, mert az összes hivatali főnökök behívták alkalmazottaikat a pályaudvarokon, a fináncoknál, a vendéglőkben és a trafikokban jártak, mindenhol alá kellett írni az ívet és volt legalább ötszörannyi ajánlás, aki nyíltan a kormány mellett adta le ajánlását, titokban azonban ellene szavazott. Úgyhogy 200 000-rel szemben maradt kisebbségben a kormánypárt: 219 000 volt a szavazók száma, ebből 19 000 szavazott a kormánypártra és 200 000 szavazott ellene. A kereszténypárt

4 80 616 szavazatot kapott, ami azt bizonyítja, hogy ez olyan párt, amely tényleg komoly tömegekre támaszkodott és amely abban az időben még a választók nagy tömegét tudta e mellé az eszme mellé sorakoztatni. (Rassay Károly: Ezért kár volt elárulni a választókat! — Zaj.) A demokratikus blokk, amely célul tűzte ki magának szembeszállni azzal a rendszerrel, amely akkor a városházán volt, a leadott szavazatokból 114 551 szavazatot kapott. A szavazás tehát százalék arányban felosztva így alakult: a liberálispárt kapott 0,5%-ot a másik szabadelvűpárt, nevezzük Őket így, kapott 1,9%-ot, a 1. Az összes szavazásra jogosultak száma: 289 320 volt. 2. Községi Polgári Párt. 3. Utalás a választások előtt a pártok részéről kötelezően előírt ajánlási íveken szereplő választói aláírások számára. 4. Keresztény Községi Párt.