Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

összesen 156 középiskola van, Budapesten 47, vagyis az összes középiskolák számának 30,13 %-a. Mindezeket az adatokat csak nagyjából kívántam idehozni. Most még csak valamit. Az összes állami bevételek 1926/27. évben kitettek 1 401 184 000 pengőt, Budapest összes bevételei 273 315 000 pengőt, vagyis az összes állami bevételek 19,51 %-át. Az állami kiadások összege Magyarországon az 1926/27-iki költségvetési évben 1 250 083 000 pengő, Budapest székesfőváros kiadásainak összege 267 344 000 pengő volt, vagyis az állami kiadások 21,39 %-a. Ezeket a számadatokat azért voltam bátor megismertetni az igen t. Házzal, — főképpen azokkal a t. képviselőtársaimmal, akik nincsenek annyira beavatva Budapest önkormányzata gazdasági, kulturális, és szociális életének nagy kosmosába — hogy lássák azt, hogy ez a város mit reprezentál úgy tőkében, mint munkaszolgáltatásban, munkaalkalmak adásában, üzemének hatalmas, nagy fejlettségében, kulturális iskoláinak nívójában, az adóviselés terén stb., aminek következtében ezzel a várossal nem lehet úgy elbánni, mint ahogy az igen t. kormány vele elbánni akar. Csodálatos színjátékban gyönyörködhettünk amikor egy rendkívüli közgyűlést tartottunk néhány héttel ezelőtt a fővárosi törvénytervezet első megismerésénél, amikor még nem jöttek ezzel a törvényjavaslattal a Ház elé. A főváros egész törvényhatósága, a közgyűlés egyhangúlag tiltakozott akkor az ellen, hogy az ebben a törvénytervezetben foglalt megszorításokkal, jogfosztásokkal szerencséltessék Budapest népét. Ebben a közgyűlési elhatározásban részes volt a közgyűlés minden pártja. Tehát részes volt a Keresztény Községi Párt, a Községi Polgári Párt, az úgynevezett Kozma-párt is és részes volt a szociáldemokratapárt és a mi pártunk, a Nemzeti Demokratapárt is. Teljes egyhangúsággal védtük az autonómiát, és mi történt. Ezek az elvi megnyilatkozások és Budapestnek ez az impozáns jelentkezése az autonómia védelmére mindnyájunk lelkében azt a meggyőződést érlelte meg, hogy a törvény napvilágrajöttével, ahogy meg fogunk ismerkedni a konkrét tervekkel, majd a közgyűlési pártok exponensei, (Bródy Ernő: Meg fogják védeni az autonómiát!) akik a főváros közgyűlésén olyan egyhangúlag állást foglaltak, s akik közül Wolff Károly bizottsági tag úr például határozati javaslatban tiltakozott az autonómia megcsorbítása ellen, majd meg fogják találni a módját annak, hogy kellő eréllyel, kellő energiával megvédjék Budapest autonómiáját. Közben azonban a kulisszák mögött megindultak a tanácskozások, tudniillik a kerületi beosztás tette lehetővé a keresztény községi pártnak és a polgári pártnak állásfoglalásuk módosítását egyéb, nem tudni milyen okok mellett azért is, mert ezek a kerületi beosztások, úgy látszik, politikai eredmények szempontjából, nekik fognak kedvezni a választásoknál. Az úgynevezett intézőtanács, most már törvényhatósági tanács, egész struktúrája biztosítja a kormánynak azt, hogy ő azt csinálhatja Budapesten, amit akar. Olyan tárgyat visz be és azt fogadtatja el, akárminő nagy anyagi háttere, gazdasági vonatkozásai is vannak az ügynek, amit akar, mert ott a 25 tagból álló törvényhatósági tanácsban 14 a választott bizottsági tag. Hatot a főpolgármester úr nevez ki, a többi öt pedig áll a város vezetőiből, a főpolgármesterből és a három alpolgármesterből, tehát adva van már a kormány többsége. Itt megtörténhetik minden a világon, megtörténhetik a legborzalmasabb dolog is, mert a kormány maga is tapasztalhatta, hogy a közpénzekből való gazdálkodás sokkal könnyebb lelkiismere-