Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

tására többet áldoz, mint maga a magyar állam, mert hiszen ha a székesfőváros költségvetését a magyar államéval e tekintetben összehasonlítjuk, akkor kiderül, hogy míg a magyar állam idei költségvetésében művészeti célok támogatása címén 3 600 000 pengő van felvéve, — ebből kereken 3 milliót az állami színházak, az Opera és a Nemzeti Színházak vesznek le — tehát a képzőművészetek támogatására mindössze 600 000 pengője van a magyar államnak, ezzel szemben a székesfőváros 1 824 000 pengőt áldoz a művészetek támogatására, amiből magára művásárlásra és iparművészeti tárgyak vásárlására 140 000 pengője van, szemben a gyűjtemények gyarapítására a kultuszminiszter úrnak rendelkezésére bocsátott 120 000 pengővel. Méltóztatik látni, hogy Budapest székesfőváros ezen a téren nemcsak erkölcsiekben, hanem anyagi dotáció formájában is fokozottabban megteszi kötelességét, mint a magyar állam. (Jánossy Gábor: Jobban teheti!) E mellett a székesfővárosnak ezen a téren tisztviselőinek száma is 64 személyben van megállapítva. KN. 1927—1932. IX. K. 368—370. o. 102. Br. Kray István képviselő parlamenti beszéde a magánalkalmazottak alacsony fizetéséről 1928. március 14. A magánalkalmazottak helyzetével is óhajtok, legalább röviden, foglalkozni. A székesfővárosi statisztikai hivatal adatai szerint Budapest 500 000 főnyi kenyérkereső lakosságának több, mint a fele magántisztviselő. A 251 000 budapesti magánalkalmazott közül 180 000-nek havi jövedelme a 160 pengőt nem üti meg, s ezek között körülbelül 80 000 olyan magántisztviselő van, akinek havi fizetése még a 80 pengőt sem éri el. (Hódossy Gedeon: Tíz évi szolgálat után!) A magántisztviselők fizetési viszonyaira mindenkor irányító befolyást gyakorol a bankok tisztviselő-politikája, mert az ipari vállalatok túlnyomó része is szorosan a bankok érdekkörébe tartozik. A magántisztviselők jelenlegi jövedelmei a háború előtti állapotokkal szemben rendkívül súlyos visszaesést mutatnak. A törzsfizetések legtöbb esetben kevesebb pengőt tesznek ki, mint ahány aranykoronát a háború előtt kitettek, holott 100 békebeli korona vásárlóerejének ma körülbelül 160 pengő felel meg. Amikor egy ízben az egységespárt értekezletén szóvátettem ezeket a lehetetlen állapotokat, a kereskedelemügyi minister úr

1 kijelentette, hogy foglalkozik a magánalkalmazottak jogviszonyainak törvényes szabályozásával és én most arra kérem őt, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslatot minél előbb terjessze be, mert a magánalkalmazottak helyzete már igazán tarthatatlan. Egy jó törvény, 1. Hermann Miksa.