Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

tett előfeltétel hiányában kétségtelenül bekövetkeznek. Gondolok arra, hogy a kellő ellenőrzés hiányában, sőt az ellenőrzés lehetőségének is hiányában a munkakerülők ingyenélő törekvései nagyhozamú talajra fognak találni. Egyébként közölhetem a székesfővárossal, hogy a kormány a munkahiány esetére szóló kötelező biztosítás megszervezésének tervét egyáltalán nem ejtette el és kizárni kívánja annak feltételezését, mintha az öregség és rokkantság esetére szóló kötelező biztosításnak előtérbe lépése egyszersmind a munkahiány esetére szóló kötelező biztosítás elejtését jelentené. A kormány a megoldandó szociálpolitikai feladatok sorozatában mérlegeli azoknak fontosságát és időbeli célszerűségét.

2 Ily megfontolások késztették arra, hogy a munkahiány esetére szóló biztosítást egyelőre függőben tartsa. Az elodázás azonban nem jelenti a végleges félretételt és megvan a remény arra, hogy a szociális biztosítás teljes kiépítését, ennek keretében tehát a munkahiány esetére szóló kötelező biztosítást is belátható időn belül megvalósítani sikerül. Az előrebocsátottakra tekintettel a székesfőváros törvényhatósági bizottságának határozatát inkább az országos megoldás irányában való törekvés előmozdítását és megerősítését célzó nyomatékos ujjmutatásnak kívánom tekinteni, amely a kitűzött cél irányától való letérés lehetőségével szemben óvatosságra int.

3 Ezekhez képest nem 2. A Bethlen-kormány tíz éves fennállásának időszakában az előző jegyzetben említett kötelező jellegű biztosítási rendszeren kívül a következő szociálpolitikai intézkedéseket hajtotta végre: a falusi nincstelen lakosság földosztási igényeinek levezetésére — a földreform helyett — a házhelyakció és a vitézek földhöz juttatása. (Ez utóbbiak az első világháború vagy az ellenforradalom idején kitűntek s a kormányzó által vitézzé avatottak voltak.) 1921—1926. között kiosztottak 248 151 házhelyet, ezenfelül kisbirtokká felosztottak 1,3 millió kat. holdat. A kisbirtokosok száma 400 000-el gyarapodott. 1925-ben az ország birtokállománya a következőképpen oszlott meg. számuk földterület ebből szántó kisbirtokos 840 000 8 110 223 5.989.815 középbirtokos 9 630 2 654 609 1.380.925 nagybirtokos 1 130 5 383 482 2.359.423 850 760 16 148 314 9 730 163 A földbirtok értékes és jövedelmező területeinek 88%-a volt a kisbirtokosok kezén és a közép- és nagybirtokból 464 884 k. hold volt kishaszonbérbe kiadva. Mindezen adatok azonban nem homályosíthatják el azt a tényt, hogy a földbirtokosok 0.13%-nak a földterület 30%-a volt a tulajdonában és e területből is 3,7 millió k. hold volt az elidegeníthetetlen, ún. hitbizományi birtok. Megemlítendő még ezen kívül a családtagokkal együtt mintegy 3 millió főt számláló mezőgazdasági nincstelen lakosság (Magyarország ezért volt a 3 millió koldus országa), akiknek nyári munkájától függött a szűkös téli megélhetés s akik a legsanyarúbb körülmények között tengődtek. Ezek helyzetének javítására semmi sem történt ez időszakban. Az 1920-as évek végén több tervezet is készült a szociálpolitikai törvényhozás folytatására, de részben a munkáltatók és nagybirtokosok ellenállása, részben a gazdasági helvzet hirtelen bekövetkezett romlása nem tette lehetővé e törvénykezés folytatását, noha az uralkodó osztály egyes — az összérdekeket szem előtt tartó — csoportjaiban erre volt hajlandóság. A szociális törvényhozás újból csak az 1930-as évek közepétől folytatódott. 3. A Bp. Kereskedelmi és Iparkamara 1928. márc. 28-i keltezésű, a Tanácshoz intézett tiltakozó feliratában elvetette a tanács idézett határozatát mondván, hogy a munkanélküli segély kérdésének megoldása nem községpolitikai feladat. A kamara egyébként emlékeztette a tanácsot arra a megállapodásra, mely az öregségi és rokkantsági biztosítás bevezetésének kérdésében 13* 195