Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —
dést, vagy könnyelmű gazdálkodást tapasztaltunk, a szabályoknak megfelelően jártunk el. Az ifjúsági testnevelés nagyfontosságú ügyét minden telhető erővel és igyekezettel iparkodtunk szolgálni, gondoskodtunk sporteszközöknek a beszerzéséről és általában mindent elkövettünk, hogy a testnevelést minél eredményesebbé tegyük. —• Sipőcz polgármester Közig. Biz. féléves jel. 1927. Tisztázat. 90. Baracs Marcell felszólalása a képviselőházban a Bethlen-kormány fővárosi politikájáról 1927. március 24. • Budapest gróf Bethlen politikájának ellensége volt 1925-ig; 1925-ig nem akadt Bethlennek egyetlenegy párthíve még a törvényhatósági közgyűlésben és a nemzetgyűlésben sem. 1925-ben azután zászlóbontó tábort ütött s azzal a jelszóval hódított, hogy ő pedig Wolfféknak letörésére vállalkozik és Wolffék letörésére kéri a szavazatot. És így sikerült ezekkel és Montecuccolinak 1 már említett hadászati eszközeivel a szabadon választottak számából 25-öt beválasztani. Hozzáteszem azt is t. Ház, hogy azóta a törvényhatóságban a kormánypárt és a keresztény községi párt egymásra találtak úgy, mint a nagy politikában és most már a keresztény községi párt támogatja Bethlen Istvánt kívülről, a kormánypárt, természetesen az egységespárt pedig belülről, holott erős a sejtésem, hogy érzés szerint talán és az aktív politikával való rokonszenvezés szempontjából inkább a keresztény községi párt, azaz a keresztény gazdasági párt az, amely belülről a szív érzésével támogatja a kormányt és ezek a t. kebelbéli urak azok, akik külső kényszerből külsőleg támogatják. Amazok, a keresztény községi párt támogatja Bethlent az ő aktuális reakciós politikája kedvéért, emezek támogatják őt, mert abban a botor várakozásban élnek, hogy egyszer csak a reakció bábjából ki fog bontakozni a liberalizmus pillangója. Ami elmélyítette az ellentétet gróf Bethlen és a főváros polgársága között, az nem annyira szabadságpolitikai kérdés volt, hanem az az — ismétlem — bántó és sértő, szinte érthetetlen közöny, amellyel gróf Bethlen és kormánya éveken keresztül nézte azt a vergődést, amelyben Budapest székesfőváros polgársága és munkássága a legrettenetesebb gazdasági válsággal küzdött. A mai Budapest a mai Magyarország urai előtt sohasem volt népszerű, pedig nincs az országnak egyetlen része, amely akár a háborúban, akár a forradalmak alatt, akár a proletárdiktatúra idejében, 1. Olasz származású, osztrák hadvezér, hadtudományi író (1609—1680). Kedvelt mondása, hogy a háborúhoz három dolog kell: „Pénz! Pénz! Pénz!"
