Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

akár pedig a román megszállás alatt gazdaságilag és lelkileg annyit szenvedett volna, lelkileg annyira meggyomrozott volna, mint Budapest. Mégis a szerencsétlen Budapestet át kellett minősíteni bűnös Budapestnek! Miért? Azért, mert a proskripció, a hazafiság fogyatékosságának vádja minden időben a legegyszerűbb eszköz és ürügy volt arra, hogy a politikailag erősebb a gazdasági és politikai pozíciókból kiverje a politikailag gyengét és így történt az, hogy 1920-ban az ellenforradalom lerohamozta Budapestet és egyszerűen birtokbavette annak gazdasági, politikai, kulturális és egyéb hatalmát. Azóta az idők változtak. 1925-ben a szabadon választottak többségét a baloldali pártok nyerték el. Igaz, hogy a Bethlen-kormány gondoskodott az ő fővárosi törvényében arról, hogy a választott többség a tisztségüknél fogva bentülők és kinevezettek révén rögtön automatikusan kisebbséggé minősüljön át. Ott szemben találták magukat a polgári pártok és a munkáspárt, pártok, amelyeket eddig szinte áthidalhatatlannak látszó ellentétek választottak el egymástól és ezeket az áthidalhatatlan ellentéteket is áthidaltuk: áthidaltuk a város szeretetével és a kötelesség felfogásának komolyságával és a legkülönbözőbb pártok, a szocialisták épúgy, mint a keresztény községi pártiak, politikai elveiknek teljes fenntartásával, de ott, ahol kell és lehet, oldalthagyásával versenyeznek a komoly munkában, hogy a várost a maga gazdasági válságából kihozzák. És ugyanebben az időben a kormány nem indul ezen a csodálatosan tiszteletreméltó példán, hanem tovább is mostoha bánásmódban tartja Budapestet. Budapest a kereskedelem- és építőipar városa és aki kereskedelemellenes politikát folytat, az veri a várost. Minden oka meg lett volna pedig a kormánynak arra, hogy Budapesttel szemben kedvesebb és előzékenyebb álláspontra helyezkedjék, hiszen mint már említettem — Budapest ma a lakosság számarányára nézve az országnak egyhetedét teszi, közteherviselésben egyötödét jelenti, kulturális fölényben pedig hányadot sem akarok mondani, tehát nagyobb politikai súlyt és jelentőséget érdemel. Hozzá kell ehhez tennem azt is, hogy a kormány a várossal fizetteti meg azt az igen igen sok teendőt, ami voltaképpen állami teendő volna és amelyet a várossal végeztet el, amint Buday t. képviselőtársam ma igen szemléltetően mutatta ki ezt a kórházi járulékok tekintetében. A legválságosabb időben Budapesttel fizettette meg és állandóan vele fizetteti meg a kormány az egész ország hitelképességének emelését, mert akkor, míg Bécs városa külföldi kölcsöneit — e pillanatban nem emlékszem — 20 vagy 25 %-kal tudta kielégíteni, addig a kormány felidézte azt a kényszerhelyzetet, hogy Budapest pedig az ő külföldi kölcsöneit százszázalékosan fizesse vissza. Sőt nem is százszázalékosan, hanem 140 %-osan, mert még arra is rákényszeríti a várost, hogy az ú. n. német tranchet,

2 amely sohasem bírt nemzetközi kölcsön jelleggel, ugyancsak 100 %-kal valorizálja,

3 amikor maguk a németek is minimális kvótával valorizálják hasonló kölcsöneiket. KN. 1927—1932. II. K. 185—186. o. 2. Az 1914. évi kb. 160 millió koronás, a Dresdener Bank útján kibocsátott kölcsönkötvények, melyeket az 1925. évi ostendei egyezmény alapján kezdett meg törleszteni a főváros. 3. Felértékeli.