Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

akarja játszani a szociáldemokrata párt önfeláldozó támogatásával nyeregbe segített demokratikus blokk."

3 A következmények még reá is dupláztak erre a megállapításra. A szociáldemokrata községi frakció legtöbb esetben még a szavazógép szerepéig sem jutott el. Gyönge kezdeményezések, a külföldi városi reformizmus utánnyomását célzó indítványait csírájukban lehervasztotta vagy a blokk pártfegyelme, vagy a városi bizottságokban ellenük forduló polgári egységfront. Másfél év alatt egyetlen morzsányi látszateredményt sem sikerült kitalpalniuk a városházán, hacsak annak nem könyvelik el, hogy múlt karácsonykor 100 000 koronás alamizsnát osztottak szét olyan munkanélküliek között, akik hat hét óta nem dolgoztak. De még ezt a segélyt sem tudták a szakszervezeti hatáskörbe kapni, a szegény ügyosztály vetette oda a megalázások és szekatúrák kálváriáján keresztül ment munkanélkülieknek a koldusfalatot. Ugyanígy nem sikerült elérniük az ellenforradalmi vészbíróságok révén „fegyelmileg" utcára dobott fővárosi tisztviselők, tanárok ügyeinek újrafelvételét. Hosszadalmas volna a dugába dőlt szociáldemokrata kezdeményezések dicstelen sokadalmát felsorakoztatnunk.

4 Jellemzésül elég megemlíteni, hogy a bécsi adójavaslataik elvetésébe szónélkül belenyugodtak és „megértő" diszkrét passzivitással vették tudomásul a Beszkárban elkövetett panama csimborasszókat. Ez a Beszkár tudvalevőleg a budapesti közlekedési üzemekből alakított álrészvénytársaság, amelynek tőkéjét kizárólag a város adja, igazgatása fővárosi tisztviselők és városatyák kezében van: a „kommercializálás" csak arra szorítkozott, hogy osztalékok, jutalékok, jelenléti díjak és egyéb ürügyek alatt milliárdokat osztogatott szét a polgármester, főtisztviselők, kereszténypárti vezető emberek között.

5 Amikor ez a panama rekord végtére kipattant, a szo3. Ripka Ferencet 1925. júl. 1-én szinte egyhangúan választotta meg a közgyűlés főpolgármesternek. A Wolff-párt az utolsó pillanatig ellenezte Ripka megválasztását, de a szavazás alkalmával rászavazott. Wolff felismerte, hogy választania kell pártja kicsinyre zsugorodása s hatalmi helyzetének elvesztése vagy a párt maradék részének összefogása és a hatalomban való részesedése között. 1926-ra ily módon is az Egységes Községi Polgári Párt törvényhatósági tagjainak száma elérte a Keresztény Községi Párt bizottsági tagsági helyeinek számát. 4. Sommás elintézése a szociáldemokrata törvényhatósági frakció tevékenységének. Éppen a felsorolt kérdésekben sikerült az évek folyamán némi előrehaladást, változtatást elérni s éppen e korszakban volt — 1945 előtt — a legnagyobb a szociáldemokrata-liberális ellenzék befolyása a városi ügyek intézésébe. 5. A Wolff-párti városháza 1923. jan. 1-vel adta át a villamosvasutakat az akkor megalakított Budapesti Székesfővárosi Közlekedési Rt.-nak. A vállalat a szállítási tarifák szemérmetlen drágítása útján 1923—1926 között, tehát négy év alatt 210,5 millió P-ős bevételhez jutott. Ez összegből kb. 20 milliót fordított beruházásra s ugyanennyit kapott közvetlenül a Városháza is, területhasználati díj címén. A községesítés tehát indokolt volt. Kétségtelenül visszaélés volt azonban a Wolff-párt vezetői és a városházi főtisztviselők részéről, hogy a vállalat vezető tisztségeit elfoglalták. Rényi Dezső ny. alpolgármester, vezérigazgató 12-féle címen kapott fizetést. Évente 114 000 pengőt meghaladó összegű volt járandósága. Az összegek levonások, adók nélkül értendők, mert ezeket mind a vállalat a bevételekből fedezte. Hasonlóképpen juttatást kaptak a Bszkrt-tól a többek között a tanácsnokok, Szabó Imre tiszti főügyész, Csilléry András, Weiss Konrád, Havas Rezső, Förster Aurél, Petrovácz Gyula, Joanovich Pál, kereszténypárti bizottsági tagok. Rendelkezésre állt még a juttatásokon kívül Wolffék céljaira az ún. vezérigazgatói titkos pénzalap. A liberális sajtó a Bszkrt irattárosa segítségével 1924 második feléről napvilágra hozta a titkos alap kiutalási bizonylatait, amelyek szerint fél év alatt 1.2 millió pengőt osztogattak el jutalmakra, tanulmányutakra, fiktív munkák díjaira.