Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

ciáldemokrata párt mindössze azzal a követeléssel intézte el a Beszkár-botrányt,

6 hogy ezentúl ne az igazgatóság állapítsa meg a Beszkár-ügyvezetőség járandóságát, hanem a Beszkár közgyűlése, amelyben már a szociáldemokraták is képviselethez jutottak. .. Az intézmény, a hazug burok megszüntetéséről nem beszélnek. Mindezért a letörésért a polgármester választásnak kellett volna kárpótlást adni. Legalábbis azt próbálták bedolgozni a tömegekbe, hogy a polgármesterválasztás napja szeptember 29-ike a nagy gyökeres leszámolás ideje és új korszak hajnala lesz. Mert akkor ültetik be a fővárosi igazgatás kormányzásába Bárczy Istvánt, a demokrácia, munkásjólét bajnokát, minden ellenforradalmi sárkányölő Szent György lovagját. Bárczy sikeréhez kötötték a tömegek reményeit. Bárczy polgármestersége lett volna minden harci akciót feleslegessé tevő csodaszer. Pedig hát ki és mi ez a szociáldemokrata eszménykép? Bárczy István forradalomelőtti pályafutását röviden lehet összefoglalni. Vázsonyi kreatúrája volt, Vázsonyi csinált az alig ismert fővárosi bürokratából polgármestert és ő viszont hűségesen csinálta Vázsonyival azt a nagyhangú, de kevés vizet zavaró kispolgári kapkodást, amit polgári demokráciának szerettek a háború előtt elkeresztelni. Megadni a kormánynak, amit kíván és főleg semmit meg nem tagadni a befolyásos klikkek kijáróitól, némi városszépítés és rengetek külföldi adósságcsinálás, a vagyonnak kedvező adópolitika, de sok kenetes munkásvédő frázis, néhány szociáldemokrata szimpátiájú kistisztviselő a hatalmas hivatalnoki ármádia sereghajtói közt — ez volt a Bárczy—Vázsonyi éra tulajdonképeni tevékenysége. A munkásság részére csak a nagyon sokat sűrítő, de mennél kevesebbet alkotó „szociálpolitikai ügyosztály" a meglehetős önállóságra emelkedett Fővárosi Könyvtár és a — Népszálló jutott belőle. De nem ezekben az intézményekben bontakozott ki Bárczy egyénisége, országos politikai karriert az ellenforradalom alatt csinált, amikor ő lett Horthy első kabinettjének igazságügyminisztere

7 s ebben a minőségben érte meg az orgoványi mártírok tömegmészárlását. Igaz, hogy a polgári igazságszolgáltatás csődjére való hivatkozással akkoriban lemondott a további igazságszolgáltatásról, azonban továbbra is bennmaradt az ellenforradalmi konszolidáció középpártjában és csak a fővárosi választások küszöbén engedett újból Vázsonyi hívásának és lépett be a demokratikus blokkba anélkül, hogy eddigi elveiről egyébként lemondott volna. Az orgoványi igazságügy miniszter elbukott a választáson, amihez valószínűleg az is hozzájárult, hogy a blokk és még inkább a szociáldemokrata községi politika tehetetlensége időközben lejáratott minden demokratikus illúziót, megszüntette a tömegek támadó nyomását a kurzus fővárosi vezetőségével szemben és a közömbössé kiábrándult nemtörődés atmoszféráját teremtette meg Bethlen és Wolffék trükkjeinek számára. Hogy milyen kevéssé tudott nekik még a blokk fegyelme is 6. 1925 februárjában robbant ki a BSzKRT botránya, ami a többi közüzemi panama nyilvánosságra kerülésével együtt a Keresztény Községi Párt tekintélyét megrendítette. A közüzemi panamák napfényre jutása jelentős szerepet játszott Wolffék választási kudarcában. 7. Bárczy István a szabadelvű és demokratikus irányzatok képviselőjeként került be a Huszárféle, ún. koncentrációs (egység) kormányba. Itt említjük meg, hogy az Erzsébetvárosi Demokrata kör elleni merénylet (1922. ápr. 3-án tíz halálos és tíz sebesült áldozattal) állítólag Bárczy meggyilkolását célozta, de mivel elkésve érkezett a tiszteletére rendezett vacsorára, ennek a véletlennek köszönhette életbenmaradását.