Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

galmazott vezérkari tisztek érdekében hajszolták fel szavazó baromnak a budapesti munkásokat. Az osztályharcnak, a munkásmozgalom önállóságának ilyen szemérmetlen vásárra cipelése példátlanul áll meg a háború utáni szociáldemokrata politika történetében is. Nincs olyan külföldi város, ahol meg merték volna próbálni ilyen alulról való egységfrontba terelni a proletár tömegeket a burzsoáziával. De sokkal súlyosabb ez a magyar specialitás a külföldi szociáldemokrata pártoknak az országos politikában elkövetett koalíciós árulásainál is. Budapesten alig burkolták el az ellenforradalmi, militarista és feudális reakció döntő befolyását a városi kormányzatra. A törvény szerint

2 a már említett 250 választott városatyán kívül Horthy és a kormány még 60 kinevezett és bürokrata tagot küldenek a közgyűlésre, a kormány nevezi ki a főpolgármestert, egy egész csapat főtisztviselőt, — a polgármestert jelölő bizottságot és ami a legfontosabb, minden jelentősebb közgyűlési határozat és a város egész pénzügyi gazdálkodása a kormány jóváhagyásától függ. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy még reformista morzsákat sem kaphatott a burzsoáziával szövetkező szociáldemokrácia, hozomány nélkül ment bele a kapitalistákkal való érdekházasságba. Elvtelenségénél csak oktalansága volt nagyobb és minden látszateredmény kizárásával kötötte oda magát a szabad mozgásról való lemondáshoz. A városi választásokon a kurzusgazdálkodás elleni közutálat nyomása alatt Bethlen a saját „liberális" különítményét: a Ripka-pártot is harcba küldte, amelynek sikerült is 25 mandátumot megszereznie. Rajta kívül a Sándor Pál-féle „független liberálisok" is bejutottak 7 mandátumos párttöredéknek és a szociáldemokraták foglalkozni kezdtek a nagy koalíció gondolatával. Számba vették a Ripkától Büchlerig terjedő harci egység lehetőségét, úgy tettek, mintha komolyan vennék Bethlen agyonkoptatott taktikai fogását a fajvédő szélsőségek elleni síkraszállásáról. A demokratikus blokk és ezen belül a szociáldemokraták sürgősen oda is nyújtották segítő kezüket a Bethlennel való együttműködéshez. A főpolgármesteri szék betöltésénél — ahol a kijelölés joga a közgyűlést illeti meg, a Wolff-párt szavazatai ellenére ők segítették Ripkát győzelemre és egész az utolsó időkig hangoztatták, hogy a Ripkaféle liberális különítménynek erkölcsi kötelessége velük haladni a kurzus elleni küzdelemben. Ennek a vakságot tettető taktikának, amely az ördögöt a saját nagyanyjánál akarja befeketíteni, az Új Március már egy évvel ezelőtt felállíthatta a mérlegét. 1925. szeptemberi számunkban megírtuk: „Ez az eredmény a kormányt tette a helyzet korlátlan urává a fővárosi parlamentben. Bethlen bizalmi embere: Ripka, akit különben a szociáldemokraták szavazása is támogatott a főpolgármesteri jelölésben, irányítani fogja Budapest városi politikáját, aki mellett a megértő, kevés vizet zavaró szavazógép szerepét 2. Utalás az 1924. XXVI. tc.-re; a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről intézkedő törvény 1 §-a szabta meg a törvényhatósági bizottság tagjainak számát. (250 választott, 21 testületi képviselő és a hivatali állásuknál vagy tisztüknél fogva tagok száma 29, összesen 300.)