Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

Az Új Március cikke a fővárosi autonómia jelentőségéről a munkásmozgalom szempontjából 1925. december. Egy nagy amerikai vállalat rendkívül kedvező ajánlatot tett a fővárosnak az elektromos üzemek bérbevételére. A vállalat kész vállalni az ostendei egyezményből folyó külföldi hitelterhek törlesztéseit. Ezenkívül a fővárosnak a bruttójövedelemből részesedést juttat (2

]

/2—3

1

/

2 %; a bruttójövedelem emelkedésével emelkedik a részesedés százaléka: mint minimumot évi 700 000 aranykoronát garantál). Ezenkívül kötelezi magát a társulat hat év alatt 11 millió dollárt beruházni és a beruházások túlnyomó részét magyar gyárakban beszerezni. A vállalat magára veszi az összes a főváros irányítása alatt álló üzemek (a Beszkárt beleértve) villamosárammal való ellátását és kötelezi a fővárost, mindazokat az üzemeket, melyek eddig nem használtak villamos hajtóerőt, villamosítani; az átalakítások költségéhez a vállalat 1,5 millió aranykoronával járul hozzá. A villamosáram szolgáltatásának árát a szerződéstervezet maximálja; a kalkuláció tehát nem alapulhat a fogyasztók eddiginél nagyobb kizsákmányolásán, sőt bizonyos vonatkozásban le is szállítja az árakat. Ha ezt az ajánlatot valaki elolvasta, első gondolata az kell, hogy legyen: hogyan gazdálkodhattak eddig a főváros üzemeinél, ha itt ilyen profitlehetőségek vannak, anélkül, hogy akár a személyzet számán és ellátásán (a személyzet „összes szerzett jogai" érvényben maradnak az ajánlat szerint), akár a villamosáram árán lényegeset változtatna. Világos, hogy itt a főváros kezében egy olyan gazdasági hatalom és erőforrás van, amely lényeges szerepet játszhatna egy olyan községi politikában, mely a dolgozó rétegek érdekeit komolyan szolgálja. De ha a „Népszava" az ajánlat kapcsán azon siránkozik, hogy „a szociáldemokrata párt semmi körülmények között nem járul hozzá, hogy a főváros kiadja kezéből ezt az elsőrendű energiatermelő üzemet, amelyet éppen azért tettek közüzemmé, hogy az energiamonopólium fölött ne a magánkapitalizmus az ő profitszempontjai alapján, hanem a főváros a maga szociális szempontjai alapján rendelkezzék", akkor arra kell őt figyelmeztetni, hogy éppen a szociáldemokrata párt volt az, amely a fővárosi választások alkalmával

1 lehetetlenné tette egy községi munkástöbbség megteremtését. A szociáldemokrata párt inkább pártszakadást provokált, mintsem hogy Vázsonyi és Ehrlich G. Gusztáv szövetségéről lemondott volna. Holott minden gondolkodni tudó előtt nyilvánvalónak kellett lennie annak, hogy a régi fővárosi kapitalista-klikkek képviselői más politikát, mint ilyent nem folytathatnak. A legyőzött államok kapitalistái ma kivétel nélkül úgy csinálnak üzleteket, hogy vállalataikat az idegen tőkének szolgáltatják ki. Nem kellett hozzá több ész annak előrelátásához, mint amivel Peyer—Peidl rendelkeznek, hogy a mai magyar kapitalisták semmiben sem fognak különbözni külföldi kollégáiktól. Mert ez a kérdés ma csakugyan éles osztályharc kérdése: a vagyonos rétegek komoly megadóztatása nélkül a községi üzemeket csakugyan csak külföldi 1. Utalás az 1925. évi törvényhatósági választások alkalmával az ellenzéki pártok által létesített szövetségre.