Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —
nincs, a ki jobban felemelné, mint Krisztus Urunk. Pedig ha a munkások tanulmányozzák a történetet, azt is láthatják, hogy nemcsak az Úr Jézus karolta fel a szegény népet, de akkor volt a gazdasági élet is a legigazságosabb, mikor még a kereszténység erkölcsi elveit a gazdasági életben is érvényesíteni tudta. A felvilágosodottsággal dicsekvő századok teremtették az anyagi viszonyokban is rosszabb állapotot éppen a munkás emberek részére. A keresztényszocializmus éppen azért a nélkül, hogy megtagadná az ember nemesebb célját és elfeledkeznék az Isten igéjéről, hirdeti is, hogy meg kell javítani a gazdasági rendet és emberi megélhetéshez kell juttatni azt, aki kezével és verejtékével dolgozik. Egyedül a keresztényszociális gondolkodás elterjedésével és a keresztény szocialista szervezkedés erősödésével tudjuk legyőzni azt a veszélyt is, mely, mint Oroszország elriasztó példája mutatja, erkölcseiből kiforgatja a nemzeteket, megfosztja hitüktől, azonfelül a nagy tömegeket nyomorba taszítja. Láttuk, hogy mily mélyre süllyed az ember és önmagát mily pusztulásba dönti, ha hallgat azokra és azoknak kezébe juttatja a vezetést, kik Isten helyett az Embert teszik az oltárra, kik forradalmat hirdetnek minden ellen, ami a múltban szent volt és akik végül is nagyobb zsarnokoknak bizonyulnak, mint a milyeneket eddig az emberiség története felmutatott. A nemrég lefolyt országos katholikus nagygyűlésen 2 is megnyilatkozott az a felfogás, hogy a keresztényszocializmusé a jövő, hogy a keresztényszocializmus zászlaja alatt lehet azt a nagy hadsereget összegyűjteni, mely ellenállni és szembe szállni bír és tud Lenin hadseregével. Nem fegyverrel akarjuk mi a harcot eldönteni, de az eszmék elterjesztésével, az elmék és szívek meghódításával. A katholikus nagygyűlések mindenütt ezt a célt szolgálják. Kívánom, hogy a pesterzsébeti katholikusok nagygyűlése erősítse meg a tábort és szerezzen sok új hívet a keresztény szociális zászló alá. Prímási lt. C. 3594—1925. Fogalmazvány. 2. A katolikus nagygyűléseket 1920. őszétől kezdve 1939-ig minden évben megrendezték Budapesten. A nyitó- és záró ünnepségek nagyméretű felvonulásaira rendszerint az Országház előtt, a Kossuth téren került sor. A nagygyűléseken a napi politika, a fővárosi politikai helyzet kérdései is felvetődtek. Éppen az 1925. okt. 10-i megnyitón mondotta — többek között — Csernoch hercegprímás: „.. .A katolicizmus elvei és az eleven hitű katolikus társadalom erősebb falanx és biztosabb védőfal minden fegyveres hadseregnél a bolsevizmus ellen." Felszólalt Wolff Károly is, a Keresztény Községi Párt vezére, aki az 1925-ös fővárosi választásokon a pártja által elszenvedett vereséget a következőképpen kommentálta: „Amikor megkaptam a feladatot, hogy Budapestről és a katolicizmusról beszéljek, igen sok keserűség tolakodott fel bennem. Ugyanakkor kopogtatott az ajtómon a liberális-demokrata tábor egyik újságja melynek vezércikkében az állott, hogy vegyük tudomásul, övék a többség és az történik ebben a városban, amit ők akarnak. Ott állok a szenvedések középpontjában, látom a könnyeket melyeket az ellentábor argumentumnak akar felhasználni, alkotó munkáról beszélnek, pedig az ő munkájuk az alkotásnak egyenesen ellensége. Az egyetlen igazi alkotó a kereszt, amelyet egy este Szt. Gellért kezében láttam megvillanni. Ha a kereszt jegyében oldjuk meg a szociális problémát, akkor nem lesznek többé könnyek. Amíg a szociáldemokrácia bomladozik, addig én a keresztet nézem és azt kérem, vajha mindannyiunk lelkébe beszállna Szt. Gellért keresztje. Akkor nem dobnák mindennap a szememre, hogy ők a többség. Hát kik vannak többségben? 963 ezer emberből 768 ezer keresztény és nekem azt kell hallanom, hogy kisebbség vagyunk." (Nemzeti Újság 1925. okt. 11.)
