Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

Az Új Március a demokratikus blokk közgyűlési tevékenységéről és a főváros külföldi hitelezőivel létesített ostendei egyezményről 1925. október. Budapest új korszaka naptár szerint 1925. május 20-án pitymallott föl. Ekkor aratta hatalmas győzelmét a demokratikus blokk, a kurzus fővárosi különítménye: a Wolff-párt fölött. Azóta idestova félév múlt el és ha a proletárság végigtekint ennek az időszaknak az eseményein, rögtön megállapíthatja, hogy ami fényjel — az egyáltalán nem arany. A félév alatt mindössze egyetlenegyszer jött össze közgyűlésre az új városi képviselet, ahol is a kormány reakciós frontjának áttörésére fenekedő demokratikus blokk rohammal besegítette a főpolgármesteri székbe: Ripka kormánybiztost, Bethlen fővárosi bizalmi emberét, helytartóját. Egyébként maradt mindenki a helyén, a kurzus-istálló alapos kisepréséről a városházán szó sincs. A blokk legmesszebbmenő óhajtása személyi téren odáig terjed, hogy különböző kompromisszumok fejében polgármesteri székbe segítse: Bárczi Istvánt, aki régi jogon szekértolója Vázsonyinak, közben azonban miniszterséget is viselt a fehér terror legsötétebb időszakában és igazságügyminiszterileg ellenjegyezte az orgoványi bestiák

1 és hasonló horthyzmusok gazságait. A reakció elleni harc rögtön a választás után átcsapott a „békés, megértő és alkotó munka" ajánlgatásába a Wolff-rezsimmel szemben. Azonban a fehér városháza nem kér Vázsonyi—Peyer—Büchlerék szíves együttműködéséből. Bizottságokban, albizottságokban és küldöttségekben engedik csak őket szavazathoz jutni, azonban a bizottsági határozatok a blokk-lapok kesernyés megállapításai szerint a papírkosárnál magasabb elintézést nem érnek el. A választás óta elsőízben október 7-ikére hívtak össze érdemleges közgyűlést, azonban ennek a 81 pontból álló tárgysorozatán is — amint a Népszava elszontyolodva állapítja meg — „túlnyomórészben kisebb jelentőségű költségfedezeti, nyűg- és kegydíj-ügy szerepel... A tárgysorozaton van még a káposztásmegyeri vízmű kibővítésének, a szennyvíztelepen levő derítőmedence és ikercsatorna építése." Ilyen statiszta, fejbólintó szerepre váltódott be az a harcos tömegengergia, amelyet a fehér betyáruralommal szembeni elkeseredés szilaj medréből a maguk kis iszapos klikkcsatornáiba vezettek át Peyer— Büchlerék. Csak egyetlen téren alkottak maradandót a blokk győztes vezérei áldásos működésük első félévében. Tizenöttagú küldöttséggel résztvettek Ostendében, a Keleti tenger luxusfürdőjében tartott hitelezői értekezleten, ahol sikerült rendezniök a főváros adósságait. A régi városházi garázdálkodások összesen mintegy 5,7 millió angol fontnyi adósságot halmoztak fel, ami mai magyar pénzben több mint 2 billiónak felel meg. A háborúban a főváros vezetősége beszüntette az adósság törlesztését, a Wolff-uralom huzavonázott a hitelezőkkel, most pedig a demokrácia alapján 1. Utalás Héjjas Iván és Francia Kiss Mihály fehérterrorista különítményeinek vérengzéseire. Orgoványon, e Kecskemét melletti tanyán tömegsírokba temették el megkínzott, majd kivégzett áldozataikat.