Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

azzal, hogy a kapitalizmus középkori eszmejárású szárnya olyan könnyen ki engedi magát ütni a nyeregből. Ne tévesszen meg senkit sem a burzsoázia egyrészének habozása ebben a pillanatban, amikor a választások meglehetősen tisztázatlan helyzetet teremtettek. A burzsoázia egyes pártjai (hat darab van belőlük) ma még csak kacérkodnak egymással, szemügyre veszik egymást, de amint megtalálják vagy meglátják a kijegecesedési pontot, nyomban egyesülnek a közös ellenség, a szocializmus ellen. Kinevezésekkel vagy egyéb módon igyekezni fog a kormány a saját táborát megerősíteni s akkor megindul a megszilárdulás e körül a központi mag körül.

2 Itt fog beteljesedni az, amit mi előre láttunk. Hiába hirdetik a szociáldemokraták örökéletűnek a blokkot, a polgári szövetségesek már hirdetik a polgárság egységét. Ki ellen? A kormány ellen? Nagy tévedés! Hiszen a polgári demokratáknak csak két jelentősebb burzsoá párt áll rendelkezésükre a polgári egységfront megteremtésére: vagy Wolffék, vagy Ripkáék. Az egységet tehát a Ripka-párttal akarják megcsinálni s mivel a húsos fazék vonz, osztályellentét pedig nincs köztük, kérdés, hogy a Wolffpárt egy része nem áll-e be szintén a táncba. A szociáldemokraták ezt nem akarják látni, vagy inkább nem merik látni. Csak mindennap hangoztatják a blokk egységét, mint aki nagyon fél valamitől. Olyan nehezére esik Vázsonyinak cserbenhagyni a szövetségest? A múlt azt mutatja, hogy nem. A munkásság egyelőre kábultan a fényes „győzelemtől" vár. Várja az építkezéseket, a munkanélküli segélyt, a lakóvédelmet, a harcot a reakció ellen. Rövidesen azonban föl fog ébredni és eszébe fog jutni, hogy milyen jó lett volna a külön munkáslista. Csak ki kellett volna nyújtani a kezét s az övé lett volna a többség vagy legalább is mindent elsöprő erős kisebbség. Észre fogja venni, hogy a fővárosért kinyújtott erős karját a saját „vezérei" ütötték le. És észre fogja venni, hogy hazudtak azok, akik azt hirdették, hogy különbség van a fajvédő kormány — meg a demokratikus reakció között. A fővárosi választásokon csak jelszavak küzdöttek, de nem osztályok, a munkásságot saját „vezérei" csak a burzsoázia egyik szárnyának megerősítésére vezényelték ki s ez a szárny beléje fog rúgni abban a pillanatban, amint odaülhet a húsos fazék mellé. A Magyarországi Szocialista Munkáspárt föladata az osztályharc hirdetése és megvalósítása a burzsoázia bármelyik szárnyával való osztálybéke helyett. Föladatunk tehát az is, hogy a munkásosztálynak a csalódás pillanatában veszendőbe induló hitét visszaadjuk. Nem a munkásság bizonyult gyöngének, hanem a vezetői árulóknak. A munkásság, ha követni fog bennünket az osztályharc útján, mindent visszanyerhet. Persze a tanulságot keservesen kell megfizetni. A fővárosi választások. A Harc. 1925. május 31. 2. E reális következtetés valóra vált. 1926-ban a polgári ellenzék nagy része, élén Bárczy Istvánnal, belépett a kormány városi pártjába, az Egységes Községi Polgári Pártba, amelyet a pártvezér Kozma Jenőről Kozma-pártnak is neveztek.