Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

köznyomor a társadalmi rend felforgatására irányuló demagógiának a leghatékonyabb fegyvere. Ezt a veszedelmes fegyvert a jelen körülmények között csak a szociális érzéstől áthatott, megértő kormánytámogatás tudja hatálytalanítani. Sajnos, hogy e munkaalkalmak nyújtása révén nem lesz módunkban a most uralkodó igen súlyos munkahiányt eliminálnunk s azért fel kell készülnünk arra, hogy a munkanélküliség nyomán fakadó nyomort minden rendelkezésünkre álló eszközzel enyhítsük. Ennél a kérdésnél mély hálával kell megemlékeznünk Vass József népjóléti miniszter úr Őnagyméltóságának nagy körültekintésre és szociális érzékre valló kezdeményezéseiről, melyekkel úgyszólván alapját vetette meg a főváros ezévi ily irányú tevékenységének. A főváros által tervbevett ínségakció az arra szoruló felnőttek és gyermekek étkeztetésére, a terhes és szoptató anyák, valamint a csecsemők tejellátására és felruházására, továbbá nőket foglalkoztató munka nyújtására irányul. Az étkeztetés 5000 felnőtt és 4500 gyermek ebédeltetésére terveztetik, míg a tejellátás a Stefánia-Szövetséggel karöltve, a tavalyi keretekben, decembertől májusig terjedő időre készíttetik elő. A csecsemőknek az Uránia-tejtermékkel való ellátását fejleszteni kívánjuk s a csecsemővédelem érdekeit kelengyék előállítása és szétosztása révén szolgáljuk. Ezzel egyúttal munkaalkalmat is nyújt a főváros az arra szorulóknak. Megjegyzem, hogy a gyermekvédelem ügyével a legbehatóbban kívánok foglalkozni s ebben a tevékenységemben nemcsak a pillanatnyi segítés, hanem a jövő is szemem előtt lebeg. Mindent el fogok követni oly irányban, hogy a közjótékonysági ügyosztálynak a gyermeküdülőtelepeivel kapcsolatos terve megvalósuljon és hogy a jövő nyáron a fővárosi gyermekek ezrei juthassanak üdítő jó levegőhöz és meleg napsugárhoz. Ki kell emelnem azt a nagyszabású akciót, mely a népjóléti miniszter úr hatékony közreműködése mellett most van előkészítés alatt s a középosztálynak olcsó és jó ebéddel és vacsorával való ellátását fogja biztosítani. A tárgyalások ez irányban már megindultak s minden remény megvan arra, hogy a főváros és a népjóléti kormányzat kooperációja révén ez a szociális terv a legrövidebb időn belül meg fog valósíttatni. A tiszti főorvos úr közölte velem azt a rendkívül lesújtó statisztikát, mely a gümőkór rettenetes pusztításából adódik. Ebből kitűnik, hogy Budapesten naponta átlag 10 gümőkóros halottra legalább 5 súlyos (nyílt) gümőkóros beteget kell számítani, viszont minden egyes nyílt gümőkóros betegre 15 könnyebb gümőkóros (tüdőcsúcshurutos) beteg számíttatik. Eszerint tehát Budapesten legalább 15 000 súlyos és 200 000 könnyebb gümőkóros betegünk van. Ezzel szemben a köz- és magánkórházakban együttvéve mindössze csak 530 beteget tudunk elhelyezni és csak négy városi és egy magán diszpanzer útján történik a tüdőcsúcshurutos és könnyű gümőkórbetegek kioktatása és gyógykezeltetése. Tekintettel arra, hogy a diszpanzerekben havonta átlag 500—600 új beteget és 9—10 000 régi beteget gondoznak, kívánatos, hogy a diszpanzerek száma szaporíthassák. Mindent el kell tehát követnünk, hogy a súlyos betegek nagyobb számának kórházi elhelyeztetése céljából az építkezéseknél jelzett Új Szent János kórházzal kapcsolatos 3 tüdőbetegpavillon a legrövidebb időn belül befejeztessék. Tvhat. biz. közgy. jkv. 1924—1066.