Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május) Az antant hozzájárulással előrenyomuló román királyi csapatok aug. 3-án értek Budapesthez. A védelmük alatt már bátrabban szervezkedő ellenforradalmárok három nappal később megdöntötték a Peidl-kormányt. Ez az esemény az ellenforradalom vérengző, nyílt terrort, véres leszámolásokat, megtorlásokat tartalmazó fejezetének kezdetét jelezte. Budapesten az ellenforradalom felülkerekedése az 1918 előtti városvezetés és Bódy Tivadar polgármester visszakerülését tette lehetővé (1). A forradalmaktól magukat élesen elhatároló szabadelvű főtisztviselők azonban a szélsőjobboldali „keresztény-nemzeti" iránynak nem kellettek s csak néhány hónapig maradhattak helyükön (13). Az ellenforradalom budapesti hatalomátvétele hihetetlen méretű nyomor közepette ment végbe a fővárosban. Az élet szabályos menete akadozott, zűrzavar és bizonytalanság uralkodott. A megszállók razziái, a fehérterrorista tiszti csoportok utcai lövöldözései, megtorlásai voltak jellemzők a pesti utcákra. A termelés e hetekben jórészt leállt. A villamosok napi néhány órán át közlekedtek, üresek voltak az üzletek. A közszolgáltatások szüneteltek, a munkások tízezrei vesztették el állásaikat. Több ezer munkás és kommunista letartóztatásban, túlzsúfolt fogházakban várta sorsát. A kétségbeesett éhezők, a megszállt területekről elmenekültek, a munkanélküliek, a leszerelt vagy fogolytáborokból hazaeresztett katonák megélhetést, munkát kerestek. A lakások túlzsúfolódtak (42), a több szobás lakásokból kitették a Tanácsköztársaság időszakában odaköltöztetett munkásokat, akik a béreket megfizetni nem tudó hajléktalanná váltakkal együtt a kiürült fogolytáborokba és a volt hadikórházak barakkjaiba kerültek. A régi nyomortelepek mellett (46) kialakult a IX. kerületben az Auguszta, Valéria, Zita telepekből álló új nyomornegyed, amely az egész periódusban fennmaradt. A háborús nélkülözések, szenvedések és az éhezés megtörte a lakosság fizikai ellenállóképességét: a betegségek tömegével szedték áldozataikat. Az ellenforradalom első évében minden tizenkettedik fővárosi lakos kórházi ápolásra szorult, a csecsemőhalandóság elérte a 30—35%-ot (62). A pályaudvarokon, vágányokon ezerszámra álltak a lakásokként felhasznált tehervagonok (33). A pénz értéke egyre gyorsuló mértékben csökkent (26), az ellenforradalmi kormány képtelen volt elegendő élelmiszert biztosítani a főváros ellátására (11). Megindultak az ínségakciók (61), de a kormányzat rövidesen kénytelen volt beismerni, hogy képtelen a budapesti nyomor megszüntetésére. Nemcsak a szegényebb néprétegek és főleg a gyermekek helyzete vált szinte tarthatatlanná (60), hanem szomorú helyzetük miatt a kulturális élet vezető személyiségei is segítségre