Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

Gondolatok az 1912. évi községi választásokról (Rédei József

1 cikke a Huszadik Században) A közel 900.000 lelket számláló Budapestnek 19.000 ezer polgára megint választott s a törvényhatósági bizottság statusquójának fenntartása mellett döntött. A klikkek whipperjei

2 megint jelenthetik főnökeiknek, hogy a demokráciát megmentették. Tíz évvel ezelőtt a főváros demokratizálásának jelszavával egy lelkes harc indult meg, melynek sikerült a közgyűlés várát bevenni s ha az elmúlt évtizedre visszatekintünk azt látjuk, hogy a demokrácia reménységeinek egy nagy paródia lett a vége. A tíz év előtti Budapest szabadságharcának demokrata főhadiszállására a statusquo megváltoztatásának a lobogóját tűzték ki, a demokrata seregek előnyomulása diadalmas is volt, de a statusquo megváltoztatásának lobogóját bevonták, mert ma tíz esztendő múltán a képviselőtestületnek a képe épen olyan, mint tíz esztendővel ezelőtt volt s ma tíz esztendő múlva is eleven aktualitással bír az, amit Vázsonyi Vilmos 1901 szeptember 28-án a fővárosi vigadóban tartott programmbeszédében mondott:

3 „Az embernek szinte vissza kell képzelnie magát Gulliver idejébe, amikor az óriást cérnaszálakkal lekötötték a törpék; úgy kötötték le Budapestet, ezt a lomha óriást a kerületi főnököknek törpéi az ő érdekeiknek cérnaszálaival, mert csak cérnaszálak ezek és nem bilincsek; ha a népakarat megmozdul és ha lesz bennünk kitartás és lelkesedés, úgy ezek a cérnaszálak szét fognak tépetni, az óriás fel fog szabadulni a törpék pedig le fognak hullani." És a törpék ma sem hullottak le. Ugyanebben a beszédében gyilkos szatírával ostorozta a demokrácia jelszavával hadra kelt seregek mozdulatai ellen felhangzó gyűlölködő hangokat. „Ezek a gyűlölködő hangok — mondotta — engem meg nem lepnek, csak elégtétellel töltenek el. Mert ha puskalövés hallatszik a mocsárban, akkor egyszerre megmozdul a mocsárnak egész világa; felrepülnek a szárnyasok, gágognak a vadludak, brekegnek a békák, sziszegnek a kígyók, rajokban szállingóznak a szúnyogok és gyilkos szemmel nézik a vakmerően betolakodót, aki a mocsár területére lépett. Mi pedig — Uraim — már nem tartunk a puskalövésnél, mi nemcsak megriasztani akarjuk a budapesti mocsárnak kreatúráit, a budapesti erkölcsi és politikai mocsárnak szárnyasait, békáit és kígyóit, de immár közel az idő, hogy lecsapoljuk ezt az erkölcsi mocsarat és lesz helyette föld; föld, mely a népnek kenyeret és boldogságot ad. Hát én t. elvtársaim, nem csodálkozom ezeken a hangokon, mert úgy tudom, hogy a vüág egyetlenegy békája sem vette még fel programmjába a mocsarak lecsapolását." Az elmúlt tíz esztendőnek tanulságai bebizonyították, hogy a legizzóbb idealizmus s a legtisztább törekvés sem képes sikeresen szembe szállni a törvényileg fémjelzett jogállapotok realitásaival. Amíg a fővárosi képviselőtestület összeállításának egy negyvenesztendős s Európa legelmaradottabb városi törvénye képezi a jogforrását, addig Budapest testéről a kerületi 1. Rédei József — radikális fővárosi ügyvéd, a Választójogi Liga tagja. 2. Itt: kortesei. 3. Az 1901-es képviselőválasztáson Vázsonyi demokrata programmal lépett fel és szerzett mandátumot a Terézvárosban. Az idézett részek második programbeszédéböl származnak.