Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
kijelentette, hogy mindenkor híve lesz a főváros önkormányzati jogai kiterjesztésének. Az ő szíves támogatásával annál könnyebben czélt érhetünk, mert a kormány jóindulatáról mindnyájan meg vagyunk győződve. Nem alkalmas az ünnepélyes hangulat arra, hogy a fővárosi törvény reformjára vonatkozó részletes javaslataimat előadjam. Csak néhány szempontból kívánok szót tenni. Mindenekelőtt a főváros önkormányzati jogkörét kell határozottan körülírni és biztosítani. A községi választói jogot kell reformálni s a főváros egész állandó lakosságára kiterjeszteni. Igazi önkormányzatról addig nem is beszélhetünk, a míg a 800.000 lakosú főváros képviselőit egy néhány száz ember által meghatalmazások alapján leszavaztatott, 20—25.000 választó választja, s a míg minden közgyűlési határozatot és intézkedést a kormányhoz lehet megfelebbezni. A mesterkélt álautonómia helyébe meg kell alkotni a főváros egész polgárságának erejére épített független városi önkormányzatot. így remélhetjük, hogy a törvényhatóság képviselete a politikai pártoktól függetlenül egymással küzdő városi pártprogrammok alapján fog kialakulni s egységes, tudatos olyan községi politikát fog folytatni, a mely a fővárosi nép legszélesebb rétegeinek s ez alapon az egész polgárságnak érdekeit méltóan képviseli és érvényesíti. Ha a főváros jövendő sorsát határozott irányban biztos kézzel akarjuk munkálni, mindazokat az eszközöket biztosítanunk kell a város számára, a melyekkel a polgárság kulturális, forgalmi, gazdasági igényeit minél tökéletesebben kielégíthetjük. Ez áll a közérdekű vállalatokra is. Ugyancsak változtatnunk kell a város fejlesztési politikán is. A rendszertelen kültelki fejlődés bajait látva, évekkel ezelőtt mesterségesen megakasztottuk, de nem a rendszertelenséget, hanem a kültelkek benépesedését, fejlődését. Az így megakadályozott külső fejlődés elárasztotta a főváros környékét, s ma már társadalmi, közegészségi és pénzügyi szempontból veszélyezteti a főváros érdekeit. Meg kell nyitni tehát a kültelki fejlődés mesterséges zsilipjeit, s módot kell nyújtani a rendszeres városfejlődésre. Azokon a részeken, a hol a telkek jórészben a város tulajdonában vannak, a város is parczellázhat, sőt olcsó és egészséges lakóházakat építtethet. Ez a fővárosnak fontos, szocziális feladata. Ugyanezek a körülmények érlelik, siettetik a főváros körül fekvő községek közigazgatási csatolásának kérdését, a mivel okvetlenül foglalkoznunk kell. A főváros pénzügyi helyzetével s az e téren reánk váró feladatokkal bővebben már azért sem foglalkozom, mert ezek a kérdések nemsokára az 1907. évi költségvetés beterjesztése és tárgyalása alkalmával amúgy is napirendre kerülnek, ez alkalommal nekem is módomban lesz erre vonatkozó nézeteimet a t. Közgyűlés előtt tüzetesen kifejteni. Bizonyos, hogy a konkrét viszonyok között e tekintetben különösen reá vagyunk utalva a kormány jóindulatára, a mi felől kétségünk annál kevésbé lehet, mert nem régiben a kormány elnöke 5 egész határozottan kilátásba helyezte a főváros anyagi terheinek könnyítését. A mi a kulturális kérdéseket illeti, erre nézve kijelentem, hogy onnan, a hol eddig 5. Wekerle Sándor.
