Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
„Nyugalom kell nekünk, hogy dolgozhassunk 1 ', mondják nektek a kormány emberei, mi meg azt mondjuk, hogy ez a temető nyugalma; gazdasági önállóságunk, haladásunk, törekvéseink és iparkodásunk temetője az, amit amazok részetekre kívánnak: mi viszont a védett nemzeti munkát kívánjuk, azért küzdünk, azért dolgozunk, hogy megélhessünk és vagyont szerezhessünk. Valótlanságokkal és a tudományos kutatás hazug felhasználásával ámítják először önmagukat, aztán titeket, hogy beigazolják, milyen áldásos rátok az Ausztriával való gazdasági közösség. Pedig, íme ez az igazság: 28 törvényhatóságban a lakosság számának emelkedése dacára az utolsó 10 év alatt apadt az önálló iparosok száma, némelyekben több ezer lélekkel. Az önálló gazdák száma pedig 50.000-el apadt és ha számbavesszük azt is, hogy szerencsétlen örökösödési törvényeink szerint a kisebb gazdaságok újabb 100.000 gazdaságra osztattak szét — ez azt jelenti, hogy 10 év akttt 150.000 önálló kisgazda pusztult el. Ennek ellenében 200.000 teljesen vagyontalan mezei munkással — kivándorlási kandidánssal több van. (L. Thyrring Gusztáv „Népünk foglalkozása az 1900. évi népszámlálás világításában.") És ez a veszedelmes pusztulás rövid 10 év műve, az Ausztriával való gazdasági közösség iszonyatos következménye. Pedig hányszor tíz év óta nyögünk már e gazdasági közösség járma alatt! Tehát nyugalmat kíván, nyugalmat áhítoz a kormány, hogy további 15 évre — mert kevesebbel be sem éri — ismét kiszolgáltassa e szegény országot Ausztria fosztogató és szipolyozó polyp karjainak. 2 És nyugalmat azért akar, hogy nyugodtan újabb elviselhetetlen katonai terheket rakjon a nép vállaira; nyugodalmat, hogy olyan szerződéseket kössön a magyar nemzet kárára, melyekkel csak az ipari vámok felemelése által is 260 millió koronával fizettessen velünk évenként többet Ausztriának — hadisarcot békében. Míg az ország fővárosa iparban, kereskedelemben évről-évre hanyatlik, addig Ausztria fővárosa, Bécs gazdagszik és gyarapszik. A császár becézi; a dinasztia, a hadsereg óriási adminisztrációja a magyar milliókat ott költi el és az osztrák ipart és kereskedelmet gazdagítja. Mi pedig legyünk nyugodtak és viseljük türelemmel egy erkölcstelen adótörvény folytán a három évről három évre magasabban kivetett, a keresethiány mellett kereseti adónak csúfolt hadisarcot Ausztriának. Azért azt kiáltjuk az írással a kormánynak és képmutató farizeusainak: „Jaj nektek is törvénytudóknak, mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti egy ujjatokkal sem akarjátok azokat a terheket illetni." Mert, ím nézzétek, kik azok a férfiak, akik a kormány alkotmánytiprását 3 dicsérik és a szövetkezett ellenzéket ócsárolják? Nemde a kormány vámszedői?! Nemde a nagy trafikánsai?! Nemde azok, akik megkapták a címet, a rangot, az érdemkereszteket, a nemességet, vagy egyéb földi 2. Az Ausztriával való vám- és kereskedelmi szövetség meghosszabbításáról van szó. 3. Utalás az 1904. november 18-i parlamenti puccsra.
