Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

hiú kitüntetéseket? — valamint azok, akik sóvárogva várják és lesik, hogy polgártársaik érdekei elárulásáért csak ezután érdemeljék ki e szégyenletes hiúságukat! Mert hazánkban csak azé az érdemrend, aki a haza ellenségének tesz szolgálatot! Nemde csak azok dicsérik a törvénytipró kormányt, kik már megkapták kortes szolgálataikért a jól jövedelmező állást, üzletet, kik a kormány szállítói, vagy azok, kik mint tisztviselők hivatalos nyomás alatt állanak? Mi pedig, kiket csak gúny és üldözés ér, mi azt mondjuk nektek fővárosunk — különösen nektek, a belváros iparosainak és kereskedőinek, hogy a szövetkezett ellenzék kezébe és hazafias kitartásába van sorsotok letéve, hogy az ellenzék gyermekeitek és unokáitok javára dolgozik, — hogy e főváros iparosai és kereskedői, de az egész ország gazdasági függetlenítése, vagyonosodása, gazdagodása és művelődésének érdekében vette fel a küzdelmet azokkal szemben, akik önmagukat és másokat ámítva, csak önmagukért és Ausztriáért küzdenek atyafiaik ellen. Mert az egész küzdelemnek az az értelme, az a célja, hogy újabbi hosszú időre biztosíttassák Ausztria részére a magyar gyarmat piaca, a görnyedő kolosszus pedig újabban és súlyosabban megterheltessék — és ezért kellett a magyar ezeréves alkotmányt felfüggeszteni,

4 hogy elnémíttassék a felébredt nemzeti lelkiismeret szava és megtöressék minden ellenállás. Azért bármit is mondjanak, bármivel is hitegetnek a kormány vámszedői, tudjátok meg, hogy hosszú időre, talán örökre el akarják zárni előletek a boldogulás útját. És ezért arra kérünk, álljatok úgy, mint eddig azok mellé, akik egy szebb jövő, egy boldogabb korszakért, akik Magyarország gazdasági önállóságáért küzdenek. Álljatok a szövetkezett ellenzék

5 kibontott zászlója alá! dr Eulenberg Salamon: Szózat a főváros iparosaihoz és kereskedőihez. Pesti Hírlap. 1905. január 6. 4. Utalás a parlament január 3-i feloszlatására. 5. A századfordulón egyesültek az uralkodó osztály „48-as", illetve „67-es" alapon álló pártjai. Az ország megoldatlan kérdései, s nem utolsó sorban az új pártvezér: Tisza István diktatórikus törekvései, a Habsburg-ház politikájának feltétlen kiszolgálása, bomlást idézett elő 1904 végén. Az 1905-ös választások előtt megalakult „egyesült ellenzék" keretében Tisza ellen összefogott a konzervatív nagybirtokosok többsége a különböző „48-as" irányzatokkal. A szociáldemokraták és általában a polgári demokraták sem támogatták az egyesült ellenzéket, amely végül győzelmet aratott és négy évre kormányra került, a magyar társadalom problémáinak megoldására azonban éppoly képtelennek bizonyult, komoly reformtörekvések híján, mint Tisza.