Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

mely a polgárságot nem közigazgatási anyagnak tekinti, hanem csak érte él és buzog, nem lesz mindaddig, míg a közgyűlést meg nem hódítja a nép és nem a nép bizalma osztogatja a hivatalokat. De a fennálló rendszernek nemcsak a szabadságban és erkölcsben van romboló hatása; ez viszi Budapestet a pénzügyi tönk felé is. Csak a napokban kellett olvasnunk, hogy az 1898-ik évre szóló költségvetésben a községi alapnak 392.000 frt deficitje van és a városi főszámvevő leplezetlenül feltárta, hogy immár adóemeléshez kell nyúlni. Ez a klikk-gazdálkodás bevallott csődje. Ezt köszönhetjük a törzsfőnököknek, akik büszkén verik a mellüket, hogy mennyit köszönhet nekik Budapest és egyre amiatt siránkoznak, hogy mi az ő nagy önfeláldozásukat méltányolni nem tudjuk. A statisztikai hivatal igazgatója elmondotta nekünk hivatalos adatokkal azt is, mint kaparintották el különböző ürügyek alatt e város telkeit.

4 Gyárakat, vállalatokat alapítottak csak azért, hogy a várostól potom áron el lehessen szedni telkeit és még olyan szégyenletes eset is előfordult, még pedig éppen ebben a kerületben, hogy a közgyűlés határozatától eltérő szerződést adtak a félnek. Hoztak erre a böjti hangulatban szép határozatot; a törzsfőnökök hamut hintettek fejeikre, bűnbánóan verdesték mellüket és zokogásuk felcsapott az egekig, de azért maradt minden a régiben. A város adósságai növekedtek, telkei fogynak és Budapest, ahelyett, hogy az élettel folytatott nehéz küzdelemben támogatná polgárait, súlyos terheket rak vállaira, megdrágítja az árukat, a megélhetést. Programmunk a városi lakosság megélhetését nehezítő közvetett adók eltörlését is követeli, mert azok sajátszerű módon épen a szerény viszonyok között élő családokat érik legsúlyosabban. E reform persze nem lehetséges máról-holnapra, hanem gondos körültekintéssel fokozatosan megvalósítható. Ehelyett a mai városi adópótlék mellőzésével követeljük az önálló városi progresszív adó behozatalát. Igaz, hogy az államnak kellene nálunk is jó példával elöljárnia, de a városnak is joga van a kezdeményezésre. Csakhogy nálunk mulatságosan kezelik ezeket a dolgokat. Külföldre mentek a tanulmányozó vándorlegények, ámde üres tarisznyával tértek vissza. Bánatosan hirdették, hogy nem találták meg sehol az önálló városi adót, nincs lemásolható törvény, szabályrendelet, tehát nem lehetséges a magyar reform. (Nagy derültség.) Nézetem szerint még a városi adópótlék mai formája mellett is megvalósítható a progresszió, ha a pótlék százaléka nem egységes, hanem az egyenes adó nagysága szerint fokozatosan emelkedik. A város pénzügyi helyzetének javítására céloz programmunk következő pontja is, mely követeli, hogy a haszonhajtó, közérdekű vállalatokat a város vegye üzembe. Nem azt értjük ez alatt, hogy a város csináljon cipőket vagy ruhákat, hanem azokról a közérdekű és amellett jól jövedelmező vállalkozásokról van szó, amelyek a népesség érdekeinek megfelelően csakis a város által vihetők, ilyenek a légszesz-, a villamosvilágítás előállítása és a közúti vasutak. A nyugati városokban ez nem újság; ott nem adtak át minden haszonhajtó vállalkozást részvénytársaságoknak; ott a főváros nemcsak az ország szíve, mely ad, egyre ad, hanem agyveleje is, mely gondolkodik és meg tudja óvni polgárainak érdekét. (Zajos helyeslés.) 4. Utalás Körösi József: Interview a fővárosi telkek eladása ügyében. (Bp. 1895) c. cikkére.