Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
A Nyugat nagy városai éppen azért útmutatást is adhatnak a szociálpolitikában, a szocializmus megelőzésében, a társadalmi béke és igazság szolgálatában. A városok az üzemük alkalmazottjait nem zsákmányolják ki, őket igazi emberi bánásmódban részesítik és e szép példával utánzásra ösztönöznek. Nálunk, uraim, a város ilyen irányban nem tesz semmit. Nem törődik azzal sem, hogy a vele állandó szerződéses viszonyban levő vállalatok mint alacsonyítják le túlcsigázott munkaidővel és silány fizetéssel alkalmazottaikat. Az eddigiekkel kapcsolatos programmunk további követelése, hogy a népoktatás teljesen ingyenes legyén, mert a demokrácia egyik alaptétele az általános kultúra. Tudjuk jól, hogy szegénységi bizonyítvánnyal ma is lehet tandíjmentességet kapni, de mily utálatos az, hogy a szegénynek már zsenge korában éreznie kell, hogy ő csak másodrangú ember és a megaláztatás már a gyermek lelkéből tépi ki az önérzetet. (Zajos helyeslés.) így nem nőhet fel emberi jogaira büszke és öntudatos polgárság, csupán szolganemzedék. A városi kegyuraság 5 megváltását az újkor jogrendszere kívánja. Az ingatlanjogok középkori jellegűek, nem valók a mai társadalomba. A mai helyzet nemcsak a városhoz, hanem a katolikus társadalomhoz sem méltó. Katolikus polgártársaink megkövetelhetik, hogy ők éppenúgy maguk intézhessék vallásügyeiket, mint a többi felekezet. Méltán bánthatja őket, hogy a közgyűlés által gyakorolt patronátusi jognál fogva más vallásúak döntenek a kizárólag katolikusokat illető kérdésben. Vájjon nem komikus-e, hogy a budai görögkeleti püspöknek, a református szuperintendensnek, vagy a pesti izraelita hitközség elnökének befolyása legyen arra, hogy ki legyen a belvárosi vagy terézvárosi plébános? (Nagy derültség.) A kibontakozás egyszerű: a templomokat ki kell adni a létesítendő autonóm budapesti katolikus községnek és ezen felül az eddig viselt patronátusi terhekért fizessen a város egy méltányos váltságösszeget. Ezt a katolikusok joggal megkövetelhetik. Programmunk utolsó pontjához értem, elvtársak, mely csak az előzmények betetőzése. Nekünk a város nemcsak közigazgatási egység, hanem erkölcsi testület is, melynek hivatása, hogy polgárait nevelje, óvja, támogassa, a létért folytatott harcra fegyelmezze, a társadalmi békét és a gazdasági igazságot szolgálja. A szociális probléma megoldásában nem az államnak, hanem a községeknek jut majd a jövendő első szerepe. A külföldi nagy városok már megértették ezt; Angliában, Franciaországban minden jóravaló község segédkezik a szociális feladatok megvalósításában. Védik a kispolgári réteget az elsüllyedéstől és a munkásosztályt üdvös intézmények által megtartják a polgári társadalomnak. Nálunk erre nem gondolnak. Ez nem illik bele a percentes világnézet keretébe. Van, elvtársak, Budapesten önkormányzat: néhány ember önmagának kormányozza Budapestet. A néppel szemben a városi 5. A hazai jogszabályok szerint kegyúri jogot az szerezhet, aki az egyházi építkezés terheit, vagy a lelkész javadalmazását vállalja. A főváros törvényhatósága több plébánia kegyura volt s ebben a minőségben gyakorolta a kijelölés jogát, amely a megüresedett egyházi javadalom betöltése tekintetében megillette. Felügyeleti joga volt az egyházi vagyon felett, jelöltet nevezhetett ki a gondnok-választásnál és a nagyobb kiadásokhoz beleegyezését kellett kérni. A kegyuraság jelentős anyagi kötelezettséget rótt a fővárosra, részint a lelkészek javadalmazása, részint a templomok s egyéb épületek (paplakok, gazdasági épületek, iskolák stb.) fenntartása tekintetében.
