Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
kifigurázták, meggyalázták. A klikk legféltettebb titka szavazólapjának háta. A modern technika minden eszközét felhasználják, hogy a hát utánozhatatlan legyen. Az újkori rabszolgákat, a függő választókat így cipelik azután az urnákhoz, ahol a felállított felügyelők számontartják, hogy az igazi hátú szavazólapot adják-e be. Ez a titkos szavazás emlékeztet Eötvös József báró „A falu jegyzője 1 ' című regényében leírt titkos szavazásra. Egy anglomaniakus megyei nemes javaslatára titkosan szavaztak olyanformán, hogy felállítottak mindegyik jelölt számára egy-egy ládát. A ládák mellé megyei hajdúkat állítottak, akik megmagyarázták, hogy melyik láda melyik jelölté. így szavaztak a nemesek a hajdúk előtt — titkosan. (Nagy derültség.) Mi az a kisebbségi képviselet, pártunk második programmpontja? A jelenlegi választási rendszer nem a többség uralma, hanem brutalizálás. A kisebbségben levő pártoknak nincs képviseletük, a többségek még attól a jogtól is megfosztják őket, hogy véleményüket a képviseletbe vihessék. Az igazi képviseletnek a választók nézeteit arányosan kell kimutatnia. Minden nézetnek olyan arányú képviseletre van joga, amilyen arányban vannak a választók közt hívei. Az eszme igazságát nem fejezhetem ki jobban, mint Naville 3 szavaival: „A többségnek joga van a döntésre, de mindenkinek joga van a képviseltetésre." Programmunk további pontja az összeférhetetlenség szigorú érvényesítését követeli. Ennek lényege röviden: a politika nem fér össze az üzlettel. Aki gránitot, keramitot akar eladni, telkekkel szeret spekulálni, részvénytársaságok alapításában találja legtöbb gyönyörűségét, annak sok szerencsét kívánunk vállalkozásaihoz, de menjen ki a városi képviseletből, mert a közélet embere az áldozatnál kezdődik; a köztérre csak az való, ki ott munkát, önfeláldozást, igazságot, nem pedig hasznot keres. (Nagy tetszés.) A részvénytársaság, elvtársak, nagyszerű találmány. „Névtelen társaság", úgy nevezi a francia. A részvény most itt van ebben a zsebben és hipp-hopp, egy pillanat alatt ott van a másik zsebben. Hogyan lehessen hát megállapítani minden esetben az érdekeltséget? De legalább ne tűrjük a nyilvános botrányt, az érdekelt részvénytársaságok és vállalatok meghatalmazott embereinek vakmerő tolakodását. Az érdekelt igazgatósági, felügyelőbizottsági, választmányi tagok és jogtanácsosok menjenek vissza bankjukba, irodájukba, üzleteikhez, a közgyűlési teremből pedig pusztuljanak. (Zajos tetszés.) Elvtársak! Mi a budapesti klikkuralmat nem vizsgáljuk felületesen, ismerjük annak a történelmi gyökerét. A klikkrendszer nem egyéb, mint a régi városi patríciusok uralmának folytatása, melynek minden önzését és korlátoltságát örökölte, kapzsiságát pedig tökélyre fejlesztette, de egyetlen erényét, a takarékosságot és egyszerűséget átörökölni nem tudta. (Úgy van!) A régi patrícius klikk az idők folyamán új elemekkel bővült; ma alig van már a régi családok közül egy tucat, de a klikkszellem változatlanul megmaradt, az önzés, a haszonlesés csak növekedett és a jövevények pöffeszkedése éppen úgy lenézi a polgárok nagy tömegét, mint a régi patríciusok gőgje — . Azt mondom hát önöknek, elvtársak, igazi népies önkormányzat, 3. Naville, Francois André (1752—1794): svájci ügyvéd, ügyész majd államtanácsos. Politikai elképzeléseit a „l'Etat civil de Geneve" (1790) c. művében foglalta össze.
