Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
Schneider János 5 helytelennek tartja, hogy a munkástanács elfogadta azt a javaslatot, mely szerint minden felszólaló csak öt percig beszélhet, mert Angyal elvtárs csaknem két órát tartó előadására nem lehet öt perc alatt reflektálni. Kéri az intéző bizottságot, hogy legalább minden héten egyszer gyűljenek össze, mert akkor nem fog ennyi munka felhalmozódni. Sajnálattal tapasztalja, hogy ha a munkástanács ülésén egy proletár felszólal, akkor nem akarják őt meghallgatni. A lakásügyekre vonatkozólag megjegyzi, hogy a lakásbizottságban csupa fiatalemberek ülnek, akik protekció útján még az előző rezsimben kerültek oda, akiknek semmi fogalmuk sincsen egy szegény proletárnak lakásnyomorúságáról. A lakásbiztosságnál ülő ficsurak saját maguk részére rekviráltatnak lakást ahelyett, hogy a szegény proletároknak juttatnák azt. Somló 0 elvtárs nem dolgozik úgy, mint kellene s kéri a húszas intéző bizottságot, hogy a lehető legerélyesebben kezelje a dolgot, ne adjon a rendeletekre semmit s ha ez a felső fórumnak nem fog tetszeni, akkor a munkástanács tagjai kimennek a proletárok közé és megmagyarázzák nekik rendeleteik igaz voltát. Török Ágoston 1 bejelenti, hogy a Mohács és Szabolcs utcán körülbelül száz métermázsa súlynak megfelelő kidöntött fatörzsök hevernek, amit a kerületi intéző bizottság az ottani lakosságnak akar juttatni. Azonban az Ideál konzervgyár közben megtudta ezt a szándékot s megelőzte a műszaki osztály vezetőjét, s a famennyiséget a gyár részére szállíttatta el. A közellátási népbiztos, amely a kiutalást intézi, kimondotta, hogy a fához senkinek sincs joga nyúlni, mint az Ideál konzervgyárnak. Kéri, hogy ez a sérelem orvosoltassék. A Lehel utcában szeretné meghívatni az építési hivatal vezetőjét, ahol két év óta csatorna nélkül állanak a házak, mert a bankigazgató két év alatt drága pénzen eladta a csatornákat. A fakérdésben kérdi, hogy miért vette el a közélelmezési népbiztos a proletároktól a fát és adta oda az Ideál konzervgyárosnak, aki az egész háború alatt zsarolta a munkásságot rothadt káposztájával és romlott paradicsomjával Pl Archívum. 600. F. 3/14. őe. 21—25. 1. Gyorsírói feljegyzés. 206. Biermann István felszólalása a VII. Kerületi Munkás- és Katonatanács 1919. május 12-i ülésén a kerületi autonómiáról Biermann István szintén főképp a hatásköri kérdéshez kíván hozzászólani. Több ízben felmerült ez a kérdés és megütötte fülét az ismételten elhangzott „autonómia" szó. Ez egy nagyon furcsa szó, amelyhez igen óvatosan kell hozzányúlni. 5. Schneider János — vasöntö, a VI. kerületi munkástanács tagja. 6. Ld.: a 194. dokumentum 1. számú jegyzetét. 7. Török Ágoston — a VI. kerületi munkástanács angyalföldi tagja.
