Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

Az autonómia annak a régi közigazgatásnak volt egy dogmája, amelynek célja tisztán a bürokrácia volt, amely csak az egyes bürokratikus szervek érdekeit szolgálta. Ezek az egyes bürokratikus szervek arra törekedtek, hogy minél elszigeteltebben, minél önállóbban dolgozhassanak, hogy maguknak minél nagyobb hatáskört és a nagyobb hatáskörből minél nagyobb sápot biztosítsanak. Ma nem lehet begubózni egyes kerületeknek és azt mondani, én vagyok a VII. ker. munkástanács, és autonóm vagyok, nekem a szomszéd kerülethez, nekem Budapesthez semmi közöm. A dolog úgy áll, hogy nincsenek más viszonyok a Király utca egyik oldalán, mint a Király utca túlsó járdáján. Megtörtént, hogy egy kerület munkástanácsa azon az alapon, hogy egy kórház abban a kerületben fekszik, bement abba a kórházba, ott rendelkezett, sőt megtörtént az is, hogy egy munkástanácsi tag ott az egyik betegnek saját kezüleg injekciót adott. (Élénk derültség.) Nem a VII. kerületben történt, megengedi, hogy ez a kerület nem lépné túl hatáskörét, de mert bebizonyosodottan a kerületek nagyobb része nem tudja, hogy mit tehet és mit nem, szükséges, hogy a nem kerületi, hanem városi jelentőségű dolgokban egyöntetű legyen az eljárás. Hiszen egy kórház azért, mert bizonyos kerületben fekszik, nem azé a kerületé, vagy pl. a tüdőbeteg gyógyintézet nem az I. kerületé, hanem Budapesté. Megtörtént az is, hogy egy kerület megbotránkozva azon, hogy az ott lakó proletároknak nincs elég fájuk, 50 kg fára szóló utalványokat adott ki a tüzelőszer-raktárakhoz, már pedig a tüzelőszert Budapest kapja és a központi vezetőségnek kell a kiutalásról intézkednie. Ha mindegyik kerület önállóan jár el, megint nem tudunk megmozdulni. Vannak természetesen egyes helyi kérdések, amelyeket a kerületek önállóan látnak el, azonban a városi jelentőségű dolgokat csak központilag lehet elintézni. Az, hogy a munkástanács választotta a központi tanácsot, nem jelenti azt, hogy a munkástanács olyan úr a maga szemétdombján, akinek dolgaiba senki sem szólhat bele, mert a munkástanács megválasztja a felsőbb munkástanácsokat, azok a maguk felsőbb szerveit, akiknek meg van az áttekintésük a városi, illetőleg az országos dolgok felett, azok tudják, mit adhatnak az ország egyes részeinek, mit adhatnak az egyes városoknak és ezért nem lehet fennakadni azon, amin például Hoffmann elvtárs fennakadt, hogy vannak olyan szervek, olyan magasabb biztosságok, amelyek utasításokat adnak pl. a kerületi munkástanácsoknak. Ma még nincs teljesen kiépítve a tanács-rendszer, mert nem volt meg rá az idő a korán bekövetkezett hadiállapotnál fogva, hogy kiépüljön ez a teljesen demokratikus rendszer felfelé is, hogy a legfelsőbb szervek is demokratikus alapon legyenek megválasztva. Ha ez majd megtörténik, ha tehát az ebben a munkástanácsban helyet foglaló munkások akaratából ülnek ott, akkor egészen természetes, hogy mikor meg van az országos áttekintésük, igenis adhassanak utasításokat az alacsonyabb fórumoknak. Addig is azonban egészen természetes, hogy a kormányzó tanács és az általa kiküldött szervek és egyéb biztosságok — hiszen azok is a munkásság bizalmából ülnek ott — utasításokat adhassanak a munkástanácsoknak is, aminthogy különösen a kerületi munkástanácsoknak az a hatásköre, hogy végrehajtják a forradalmi kormányzótanácsnak, illetőleg később a demokratikus alapon létrehozandó tanácskormánynak rendelkezéseit. Ezért az autonómián nem szabad nyargalni, aminthogy nem nyargalhat az autonómián maga a főváros sem, amint azelőtt nyargalt, mert hiszen nem az egyes