Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

merültek fel a Lakáshivatallal szemben. A felek részint személyesen, részint levelekkel valósággal ostromoltak bennünket, és különösen kifogásolták a Lakáshivatal egyes tagjai részéről követett durva bánásmódokat, kifogásoltak bizonyos behelyezéseket és elhelyezéseket, lakásrekvirálásokat, amelyek részint jogosak, részint jogtalanok voltak, amelyek részint abból a lehetetlen helyzetből származtak, amelyben ez a kerület sínylődik s amelynek gyökere ott van, hogy itt igen' sok a lakásigénylő, a jogosan lakásigénylő, mert igen sok a lakhatatlan, nedves, bűzös és túlzsúfolt lakás, és ezeken az állapotokon segítenünk a mai körülmények között semmiféle lakásrekvirálásokkal nem lehet. Egyetlen egy mód van erre, az új lakások építése, ami szintén nem mehet máról-holnapra, és nem mehet már csak azért sem, mert legjobb erőink a harctéren vannak elfoglalva, minden erő oda van központosítva, hogy a külső ellenség ellen megvédjük a fiatal Tanácsköztársaságot. Helyt kellett azonban adnunk azoknak a kifogásoknak és panaszoknak, amelyek konkrét formában a modor ellen, az eljárás ellen léptek fel. Mi nem vállaltunk közösséget azzal a modorral, amely egyik-másik elvtárs részéről megnyilvánult, első pillanattól kezdve sem. Mi a burzsoáziának ezt a gyalázatos szokását, gyalázatos erkölcsét, amely abban nyilvánult meg, hogy minden jogosult panaszra durva elutasítással, goromba bánásmóddal válaszoltak lefelé, felfelé pedig minden korrupciónak helyt adtak, mi ezt az erkölcsöt a szocialista társadalomba átültetni nem akartuk és nem akarjuk. Mi arra az álláspontra, arra az egyetlen helyes álláspontra helyezkedtünk, és azt hiszem, ezzel mindenki egyetért velem, hogy minden dolgozónak elintézésénél, legyen proletárról szó, legyen ma még burzsoáról szó, egyképpen emberségesen, igazságosan kell eljárni. Nekünk nemcsak az a feladatunk, hogy uralmunkat megtartsuk, hanem az is egyik legfontosabb feladatunk, hogy azokat az elemeket, akik ma még nem értenek bennünket, a mi emberséges, igazságos eljárásunkkal felfogásunkhoz szorítsuk és így elérjük azt, hogy abban a termelőmunkában, amely az egyetlen lehetséges eszköz arra, hogy ezt a Tanácsköztársaságot mai formájában és még kifejlődöttebben fenntarthassuk, kiépíthessük, hogy ebben a termelőmunkában ennek a társadalomnak minden tagja olvadjon fel. Ezt mi csak úgy gondoljuk elérhetőnek, ha emberséges, megértő szeretetteljes bánásmódban részesítünk mindenkit. Ez nem azt mondja, hogy mindenben elnézők legyünk. Igenis, ahol azt tapasztaljuk, hogy a Tanácsköztársaság ellen bármilyen formában, akárki bármit cselekszik, vét, azt igenis kellő szigorral a diktatúrának igazságos és szigorú intézkedésével el kell távolítani és jobb belátásra kell bírni. Ebben mindnyájan egyetértünk. Mi tehát nem akarjuk a burzsoáziának ezt az aljas erkölcsét átvenni, azonban az emberi vérmérséklet nem egyforma, egyik másik szenvedélyes, és így a Lakáshivatalnál is ez volt a hiba, úgy hogy az utóbbi időben az összekoccanások napirenden voltak, sőt legújabban megtörtént, hogy a Lakáshivatalba nem mertek felmenni azok, akiknek ott dolguk volt, mert féltek az ottani modortól és elbánástól. Ez azonban még mind olyan dolog, amit lassan sikerült volna kiküszöbölnünk. Az elvtársak egyike-másika észrevette és látta, hogy ezen a természeten változtatni kell és lecsillapította önmagát. Történt azonban elvtársaim olyan eset, amelynek következtében mi mégis kénytelenek voltunk lemondani.