Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
Előre is ki kell jelentenem, hogy azt tartom helyesnek, ha most, amikor ezeket el fogom mondani az intéző bizottság lemondásának indokolására, a Munkástanács e kérdés felett vitát nem fog provokálni, és pedig azért nem, mert az ügy még nincs elintézve. Az eset a következő: A kerületben Donya 2 elvtárs volt megbízva a lakásügyek intézésével és ő a maga részére egy háromszobás lakást rekviráltatott, abba behurcolkodott és a főrendiházból annakidején több bútordarabot hoztak, amelyek a Lakáshivatalban voltak elhelyezve. Elmondom, az ő ellenvetéseit is, amelyeket erre az ügyre vonatkozólag tett, ezt elbírálni azonban annak a bizottságnak lesz feladata, amely ezzel foglalkozni fog. Donya elvtárs ellenvetése az, hogy ő ebbe a lakásba, amely őt a mi felfogásunk szerint nem illeti meg, egy más családot akar bevinni, a bútort pedig azért vitette lakásába, hogy azokat a drága bőrbútorokat a hivatalban valami bántódás ne érje. Mondom, a dolog érdemi részét nem kívánom, hogy tárgyaljuk, mert az intéző bizottság ezt a kérdést a leghivatottabb fórumhoz, a központi direktóriumhoz jelentésben beküldötte, és a tényeket tárgyilagosan ismertette, továbbá kérte, hogy a központi direktórium ebben az ügyben sürgős vizsgálatot folytasson le, küldjön a kerületbe bizottságot, amely hallgasson meg mindenkit, aki erre az ügyre vonatkozólag valamit mondani tud vagy akar. A bizottság meg fogja hozni a maga ítéletét, mi azonban addig is, amíg a bizottság döntése megtörténik, szükségesnek tartottuk, hogy beadjuk lemondásunkat, mert kívülről éles harcok bejelentéséről vettünk tudomást. 3 A lemondást már a múlt hét szombatján tartott intéző bizottsági értekezleten határoztuk el, és hogy a munkástanács ülése máig húzódott, annak oka az, hogy napról-napra központi üléseken kellett részt vennünk. Mi most csak egyet kívánunk a Munkástanácsnak szívére kötni és ez az, hogy ezzel a választással, amelyet most fognak eszközölni, ezzel főleg a következőkben kell dönteni. Azt kívánják-e, hogy a proletárdiktatúrában az az új bürokrácia, az az új intézmény és az intézmény élére helyezett elvtársak úgy bánjanak-e az elvtársakkal, amint az elvtársakhoz méltó, emberiesen, udvariasan, mindenkivel igazságosan? Ha ezt kívánják, e szerint fognak választani. Ha azonban önök a szélsőséges, az éles bánásmódot kívánják meghonosítani, akkor aszerint is választhatnak, azonban azt hiszem, hogy erre az elvtársak egyike sem fog vállalkozni. Ez az a döntő kérdés, amely az elvtársak előtt áll, tisztán kell látniok, hogy ezt kell kidomborítani e választás alkalmával, hogy a proletariátus ragaszkodik ahhoz, hogy szilárdan megerősítse, lépésről-lépésre megerősítse intézményeit, még olyan eszközökkel is, hogy a kifelé való bánásmódban olyképpen képviselteti magát, hogy az minden kritikát kiállhasson, hogy senki sem mondhassa azt kívülről, hogy ezek még sokkal gorombábbak, sokkal durvábbak, mint azok, akik azelőtt voltak itt. Erről van szó főleg, elvtársaim. 2. Donya Miklós — szeszgyári ács, a III. kerületi munkástanács intézőbizottságának tagja, lakásügyi osztályának vezetője. 3. A III. kerületi munkástanács intézőbizottságának összetétele lényegében változatlan maradt megszűnéséig. Czabán Samu — aki egyidejűleg a Közoktatásügyi Népbiztosságon is dolgozott — ugyancsak megtartotta tanácselnöki beosztását.