Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

nak, s belsejükben talán gondolkoznak is afelett, hogy nem volt-e még korai a proletárdiktatúra, nem lett volna-e jó még várni vele néhány hétig vagy hónapig. (Zaj és ellentmondások.) Én azt mondom azoknak, akik úgy érzik és azt gondolják, hogy a proletariátus diktatúrája azt jelenti és azt jelentette Oroszországban is, hogy a felfegyverzett munkásság abban a minutumban, amikor átvette a hatalmat, többségben volt, már bírta mérlegelni az eró'ket úgy, ahogy most Schwartz Richárd elvtárs és más elvtársak is szeretnék mérlegelni, és ahhoz mérte a maga harcát, küzdelmét, hogy azok a leghelyesebben teszik, ha ebből a teremből eltávoznak. (Élénk helyeslés, taps.) Mert a proletariátus van többségben, de ismerjük el, hogy mindig az öntudatos, a forradalmi kisebbség vezet a proletariátusban (Igaz! Úgy van!), és ez a forradalmi kisebbség kell hogy megtegye a maga kötelességét ezzel a forradalommal és az egész európai forradalommal szemben. Azért mondom, elvtársaim, ne vitatkozzunk afelett, kell-e védeni, nem kell-e védeni. Budapestet meg kell védeni! Mindenkinek, aki forradalmár, aki ezt a forradalmat komolyan veszi és nem a tagsági járulékok, nem a pártszervezeti járulékok szempontjából nézi ezekben a históriai időkben ezt a mozgalmat, ezt a forradalmat, annak csak az lehet az álláspontja: védeni ezt a forradalmat az utolsó emberig. Miután azonban ezen a mai estén nem lehet minden részletében eldönteni azt, hogy holnap reggel milyen formán kezdjük és csináljuk meg a védelmet, én azt javaslom — ha ebben a védelemnek a kérdésében a Munkástanács egységes, mint ahogy hiszem, hogy egységes lesz —, hatalmazzuk fel a Forradalmi Kormányzótanácsot arra, hogy mindent, amit szükségesnek, fontosnak, elengedhetetlennek tart, azt azonnal rendeletileg közölje a proletariátussal, és mindenki, akiben van erő, van forradalmi elszántság, az tegye meg ennek megfelelően kötelességét. (Úgy van! Helyeslés.) Weltner Jakab:

15 Tisztelt elvtársak! (Halljuk! Halljuk!) Az én meggyőződésem az, hogy a Kormányzótanács itt egy kérdést tett fel, amelyre ma nem tudja a feleletet megkapni, hanem holnap tudja a feleletet megkapni. (Úgy van! Úgy van!) Semmiféle határozat ma nem használ semmit. Azt mondja Böhm elvtárs és azt mondja a Kormányzótanács, hogy nem a Munkástanácstól, hanem a csapatoktól, amelyek menni akarnak a frontra, kapja meg a feleletet. Azt mondja Böhm elvtárs, és Szántó elvtársnak is az a véleménye, hogy 24 órán belül kellenek olyan csapatok, melyeknek nem a szájuk nagy, hanem fegyelmezetten tudnak menni a románok ellen. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés.) Kun elvtárs és Böhm elvtárs jelentéseikben nagy őszinteséggel kifejtették azt, hogy voltak csapatrészek, amelyek megszaladtak, mielőtt fegyveres románt láttak volna. Olyan csapatok kellenek tehát, amelyek nem szaladnak meg, hanem ott vannak a fronton. Ha a Munkástanácsban megérlelődik az a tudat, hogy Budapestet meg kell védelmezni, akkor holnap reggel vagy a holnapi nap folyamán a tettek abban fognak megnyilatkozni, hogy odamennek szervezett, fegyelmezett munkások, akik egy fegyelmezett hadsereget tudnak alkotni, és azt a 16 zászlóaljat, amelynek megvan 15. Weltner Jakab (1873—1936): asztalos, 1898-tól az MSzDP vezetőségének tagja. A Népszava helyettes-, majd felelős szerkesztője. A Tanácsköztársaság idején a pártvezetőség tagja.