Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

kerületeknek híre csodálatos gyorsan ér el mindig ehhez az egész populáczióhoz. Kezdődik tehát ezen kerületek felé a tömeges hurczolkodás, mely nemcsak szaporítja az ama kerületben uralkodó nyomort, de megszaporítja egyszersmind az ottani lakásüzéréknek már is túlságos jövedelmeit. A legnemesebb intencziókból kiindult hatósági közbelépésnek tehát egyetlen hatása abban áll, hogy néhány üzérkedő még nagyobb jövedelmet húz és hogy a ragályos betegségeknek általuk fentartott fészkei' még több embernek odatódulása következtében, az eddiginél is nagyobb mértékben veszélyeztetik a városnak egész lakosságát. Nem tehetjük, hogy itt és mindjárt második helyen a hivatalok és hivatalnokok ügyévelne foglalkozzunk. Említettük már e lapok bevezető soraiban, mily megmérhetetlen befolyással volt fővárosunk egész fejlődésére a nagy hivataloknak Budapesten való központosítása. Ezen központosítás emelte Budapestnek nemcsak politikai jelentőségét, nemzetközi hírét és közgazdasági forgalmát, de emelte a város szellemi tőkéjét és annak társadalmi színvonalát, midőn a magyar müveit osztályoknak színejavát, mely az állami hivatalokban alkalmazva van, a fővárosba telepítette át. Soha ennél értékesebb ajándékot város nem nyert államtól! Csakhamar beállt azonban Budapesten ugyanazon helyzet, melyet Rómában tapasztaltak, midőn 1870 után az olasz kormány székhelye oda áttétetett. De bár nemcsak Rómában és nálunk, hanem Európa legtöbb fővárosában tárgyaltatott igen részletesen ezen kérdés, megjegyzendő mégis, hogy fővárosunk helyzete sokkal súlyosabb e tekintetben, mint más városoké. Másutt t. i. csak a hivatalnokok magánlakásairól van szó, azonban a hivatalok elhelyezése iránt alig lehet kérdés. A ministériumok, a főbíróságok, a tanintézetek a legtöbb helyen külön, az állam tulajdonát képező és általa e czélra épített palotákban, vagy házakban vannak elhelyezve. Elég talán ráutalni azon bécsi építkezésekre, melyek épen most közelednek befejezésükhöz és melyeknek nagyszerűsége halhatatlanná fogja tenni a mostani Bécs emlékét a művészet történetében. De ha nem is tehetjük, hogy ezen költséges példákat egyszerűen utánzásra ajánljuk az államnak, a fővárosnak mégis jogában állana sürgetni, hogy pl. a ministériumok külön e czélra építendő házakban helyeztessenek el, nem pedig bérházakban, melyek ez által a magánforgalomból kivonatnak. Ministeriumaink többnyire ily házakban vannak elhelyezve, sőt legmagasabb bíróságainknak egy része, nem is külön bérházakban, hanem nagy bérházaknak valamely zugában található, és a magyar igazságszolgáltatás némely legfőbb tényezői (pl. a kúriának egy része) egy lakkaszárnya kellő közepén, konyhák, kis boltok és hasonlóktól körülvéve működnek. Felesleges mondanunk, hogy ezen elhelyezés, ha nem felel meg a főváros érdekének, még kevésbé felel meg bíróságaink méltóságának és tekintélyének. A főváros azonban sikeresen csak akkor kívánhatná ezen állapotoknak megszüntetését, ha a maga részéről is nem haladna ugyanezen irányban. Sajnosnak tekintjük, hogy számos iskolánk és egyéb városi intézeteink és hivatalaink, melyek pedig állandó működésre vannak hivatva és ma is egyenként egész házakat elfoglalnak, még mindig, a közönségnek hátrányára és azon hivataloknak semmi esetre sem előnyére, bérházakban vannak elhelyezve. — Midőn látjuk fővárosunknak napról napra növekedő terjedelmét; midőn látjuk, mint gazdagodik intézményekben és erőben, mint terjeszti ki utczáinak sorát egészen