Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

A Kávéközponttól halljuk, hogy a Hollandiából a központi hatalmak számára kivitelre hozható mennyiség körülbelül 400.000 zsákra becsülhető, melyen a szövetséges hatalmak megállapodás szerint osztozkodnak. Ha az egész mennyiség akadálytalanul kihozható, a megállapított kulcs szerint Magyarországra körülbelül 36.000 zsák jutna, ez pedig az ország normális szükségletének alig egytized részét fedezi. A közönség körében ismételten emelkedtek a panaszok amiatt, hogy a budapesti vendéglők a háború által teremtett különleges viszonyokhoz nem alkalmazkodnak olyan mértékben, amint az a közönség érdekében kívánatos volna. Különösen panasz tárgyává tették azt, hogy az ételadagok a régebben szokásos adagoknál kisebbek lettek, az olcsóbb ételek sok vendéglő étlapjáról hiányoznak, vagy fogyasztásuk meg van nehezítve és ennélfogva a szerényebb igényű közönség, amely a vendéglőkben való étkezésre van utalva, étkezéseért alig elviselhető árakat kénytelen fizetni. Ezek a panaszok kétségtelenül jogosultak voltak és indokolttá tették a vendéglők rendjének bizonyos mértékű szabályozását. De ettől eltekintve általános szempontokból is indokoltnak tartottuk az étlapok egyszerűsítését és egyes ételekre és cikkekre nézve (hús, tészta, zsír) a takarékosság elvének alkalmazását. — — — Az elsőrendű életszükségleti cikkek folytonos dráguló folyamata közben észrevétlenül bár, de annál következetesebben drágult a szappan. Míg a háború előtti időben 1 kg. közönséges mosószappan ára kb. 80 fillér volt, addig az immár hónapok óta 6—8 korona, sőt jelenleg már 9 korona. És ez az áremelkedés még annál szembeszökőbb, ha vesszük, hogy a háború előtti időben a közönséges mosószappan 60— 70 % zsírsavtartalmú volt, addig ma ilyen szappan egyáltalán nincsen közforgalomban, hanem a 30—40 % zsírsavtartalmú szappan már a jobb minőségűek közé tartozik, azonban a tapasztalataink szerint a 8—10% zsír savtartalmú szappan sem tartozik a ritkaságok közé. Meg kell jegyeznünk, hogy a zsírsavtartalomnak ilyetén csökkenésével a minőség és a használhatóság is megfelelően csökken. Ez a helyzet nemcsak gazdasági szempontból bír jelentőséggel, hanem a közegészségi érdekek szempontjából is komoly aggodalomra ad okot. Az utóbbi hónapokban a fővárosban is kényszerű szokássá vált az a sajnálatos jelenség, hogy a közönség egyes fontosabb élelmicikkek megszerzése végett az elárusítóüzletek előtt már az árusítást több órával megelőzően feláll, és nagy időveszteséggel és egészségét veszélyeztetve várja a nélkülözött életszükségleti cikkekhez való hozzájutást. Ettől a szomorú háborús jelenségtől a főváros közönsége a f. év tavaszáig úgyszólván meg volt óva és ezt inkább csak hírből, más külföldi, főleg német városok élelmezési viszonyainak leírásából ismerte. Nálunk a múlt év vége felé kezdődött az üzletek előtt való csoportosulás és felállás, amikor a tejhiány, később a folyó év tavaszán a zsír-, majd a burgonya- s legutóbb a cukor- és a szénhiány kezdődött városszerte jelentkezni. Ez a résztvevőkre nézve méltatlan helyzet, a szemlélőkre nézve pedig elszomorító látvány nem kerülte el a hatóság figyelmét sem, de a közönség és sajtó köréből is számos felszólalás és méltatlankodás hangzott e miatt. Minthogy pedig kétségtelen, hogy e jelenségnek legfőbb oka a tényleges áruszűkösségben, és az árukészletek nem arányos szétosztásában rejlik, ennélfogva a hatóságnak legfőbb gondját az ezeken való