Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

segítés képezi. Németországban már korábban, Ausztriában pedig utóbb a felállás és órákhosszáig való várakozás oly mérveket öltött, hogy ezen a hatóság csakis az által tudott segíteni, hogy a forgalomba jutható cikkek eladását minél több üzlethez, a vásárlást pedig bizonyos időhöz és helyhez kötötte. Ezenfelül pedig, és ez a legfontosabb, megfelelő készletek forgalomba hozatalát igyekezett biztosítani. Tisztában lehetünk az előttünk levő példákból azzal, hogy ezen a nálunk hasonló elfajulásokat mutató áruszerzésen sem fogunk tudni gyökeresen segíteni mindaddig, amíg hasonló gyökeres intézkedéseket nem teszünk. Azonban tisztában kell lennünk azzal is, hogy ezek az intézkedések bizonyos mennyiségű árukészletek hiányában célhoz nem vezetnek, mert nem elég a közönség magatartását előírni és rendeletekhez kötni, ha e mellett minimális szükségletét beszerezni még sem tudja. Ezért tehát a legfontosabb teendője az államhatalomnak az kell, hogy legyen, hogy úgy a hatósági, mint a magán elárusítóhelyek megfelelő készletek és arányosan szétosztott mennyiségek felett rendelkezzenek, továbbá, hogy az egyénenkint és időszakonkint vásárolható mennyiségek hatóságilag megállapíttassanak, amely utóbbira nézve a jegyrendszer nyújt megnyugtató módot. A főváros hatóságának eddig csupán a lisztre, a kenyérre, a babra, a rizsre és a két éven aluli gyermekeket, valamint a betegeket és aggokat megillető tejre van jegyrendszere. Az említett többi fontos cikkre, főleg a zsírra és a cukorra még ez idŐszerint nincsen, holott a főváros ezen cikkeknek jegyek ellenében leendő szétosztására nézve már tett előterjesztést a kormánynak. És amint a jegyekhez kötött élelmicikkekért tolongás, tülekedés, felállás nincsen, úgy azonnal meg fog szűnni ez a többi cikkeknél is, ha azok árusítása hasonló módon lesz megszervezve. Ennek életbeléptetése azonban nem a fővároson múlik, mert a főváros a jegyrendszert ugyan megszervezheti, azonban készletek hiányában azt a saját felelősségére életbe nem léptetheti, vagy ha életbeléptetné, a baj lényegén nem segítene. Aminthogy Németországban és Ausztriában sincsen segítve a bajon, egyes olyan cikkeknél, amelyek ugyan jegyekhez vannak kötve, de ezek ellenében elegendő áru forgalomban nincsen. A t. Közgyűlés megnyugvással veheti tudomásul, hogy a tanácsnak állandó igyekezete arról gondoskodni, hogy a fővárosban a legfontosabb élelmicikkekből legalább a minimális szükségletnek megfelelő készletek álljanak rendelkezésre, hogy az ezekkel való ellátás folytatólagos és rendszeres legyen és hogy mihelyt ez csak némiképen is biztosítva van, az egyenletes szétosztás és a könnyű hozzájutás érdekében azonnal a jegyrendszer behozatalára tér át. Egyedül ezáltal szüntetheti meg ugyanis az üzletek előtt való tolongást, a beszerzéssel járó bizonytalanságot és az ebből fejlődő aggodalmat sőt a pánikszerű ijedelmet. —• — —• F. L. Bp. Tan. ír. 105.983—1916—VIII. Fogalmazvány.