Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

A segélyezettek között 601 férfi és 401 nőalkalmázott volt. Az állástalanokat a kuratóriumnak az utóbbi időben egyre nagyobb mértékben sikerül polgári és katonai irodákban elhelyezni és valószínűen a nagy szükséglet folytán lehetséges lesz még a nagy számmal nyilvántartott csökkent munkaképességű és egyébként kevésbé képesített férfit is elhelyezni. Ez a kuratórium a múlt év októberében kezdte meg működését, a szükséges összegeket gyűjtés útján szerezte meg, egyszer- és mindenkorra szóló adományok és havi hozzájárulások formájában. A folyó év elejétől kezdve az Országos Hadsegélyző Bizottság 30.000, illetve március óta 60.000 K havi támogatásban részesíti a kuratóriumot. A kuratórium, amely a munkaadó érdekképviseletek és az alkalmazottak szervezeteinek képviseletéből alakult, havi 30—100 K megfelelő segélyekben részesíti a keresetnélkülieket, az elveszített keresethez és az eltartott családtagok számához képest. A kuratórium a múlt év októberétői folyó évi április végéig összesen 3080 alkalmazottat (2388 férfit és 692 nőt) részesített segélyben; az ezen célra fordított összeg ugyanezen idő alatt 480.264.76 Kra rúgott, ezen összegből 34.880.70 K házbérsegély, 15.598.16 K rendkívüli ruha-, zálog- és útisegély volt. Bár a női munkapiac terén nem oly kedvezők a viszonyok, mint a férfiak tekintetében, — legfeljebb erős napszámosnőkben és házi cselédekben mutatkozik hiány — ez is javuló irányzatot mutat. A háború azokat az iparágakat, amelyekben eddig a nők leginkább voltak foglalkoztatva (női konfekció és női divatiparágak, üzleti és irodai alkalmazás) kezdetben erősen korlátozta. Más, a hadfelszereléssel összefüggő munkatereken azonban oly mértékben helyezkedtek el — részben a férfiak pótlása végett (vas- és fémipar, húsipar, villamos kalauzok, utcai tisztogatók) — hogy a nők sem szűkölködnek munkaalkalom nélkül. Húsvét óta a női ruha- és divatcikkek vásárlása terén is erős fellendülés mutatkozik és csak most fog beállani a szokásos nyári lemenő konjunktúra. A fő baj ma az, hogy a női munkaalkalmakat sehol sem tartják folytatólagosan nyilván és a munkakeresőket nem tudják sehol kellően útbaigazítani. A nőknek fokozott foglalkoztatására a háború által jellemző, hogy szemben a férfiakkal, az Országos Pénztár női tagjainak száma is alig csökkent (1915. márciusban csak 3.8%-kal az előző évhez képest) a fővárosban pedig erősen emelkedett. A Budapesti Kerületi Munkásbetegsegélyző Pénztár kimutatása szerint ugyanis 1914. június 30-án a pénztárnak 46.002 nőtagja volt, ez a taglétszám augusztus 31-ig 37.135-re süllyedt, azóta annyira emelkedett, hogy 1915. április 30-án ismét 54.17l-re rúgott (1914. április 30-án 48.830 volt). Itt azonban meg kell említenünk, hogy ez az emelkedés távolról sem nyújt képet arról, hogy a nők mily mértékben tódultak az iparba. Legnagyobb részük ugyanis olyan iparágakban foglalt teret (katonai ruhák és fehérneműek, kórházi fehérneműek, kesztyűk, hátzsákok, szalmazsákok készítése), amelyekben az otthoni munka dívik. A Budapesten és környékén csupán a katonai fehérneműek varrásával foglalkozó nők számát ma is — a nők egy része tavasz óta mezei munkához fogott — legalább 10—15 ezerre becsülik. Ezeket pedig még a foglalkoztató műhelyek közül is, melyek jelenleg kb. öt-hatezer nőt foglalkoztatnak, április hónapban még csak az Auguszta-alap és az Országos Hadi Varróműhely jelentették be a munkásbetegsegélyző pénztárnak.