Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

vagy munkakerülő és részben ezért is aránytalanul magas igényeket támasztó elemek keresnek a szabad munkapiacon munkát. A Budapesti Ipari és Kereskedelmi Munkaközvetítő Intézetnek legutolsó, június hó 18-ára vonatkozó és csak szimptómának tekinthető kimutatása szerint. 1505 munkás keresett munkát és ezzel szemben a felkínált állások száma 1301 volt. Ezen intézet adatai szerint 100 munkaalkalomra esett kínálkozó 1914. júliusban 242, októberben 85, novemberben 150, 1915. június 18-án 115. E napon nagyobb számmal csak az asztalosok (170 kereslet 29 kínálat), pékek (72 kereslet, — kínálat), kárpitosok (32 kereslet, 1 kínálat), mutatnak kedvezőtlen kereseti esélyeket. Egyéb szakmákban, még ahol számottevő is a munkanélküliek száma, a munkakínálat szintén nagy, sőt gyakran még nagyobb, mint a munkakereslet: 100 (82) lakatos, 64 (93 kovács), 245 (350) napszámos, 95 (227) szabó, 129 (135) szolga, 42 (40) kocsis stb. Nagy hiány mutatkozik kivált közönséges napszámosokban, akik ma 4—5 K-t feltétlenül megkeresnek és az illető üzemek még a hadiszolgáltatásra kirendelt népfelkelő napszámosoknak is, korra való tekintet nélkül minimálisan 42 f óradíjat fizetnek (nőknek csak 26—28 f). Nagy hiány van továbbá ügyes vas- és fémesztergályosokban, vasöntőkben, gépformázókban, épület-lakatosokban, tüziemberekben, bőrmunkásokban, szíjgyártókban és húsipari munkásokban. A munkanélküliség a háború folyamán leginkább szenvedő sokszorosító iparban is egyre inkább csökken. Ma már csak 79 férfi és 160 nő van a nyomdászok között és 28 férfi és 158 nő a könyvkötők között teljesen munkanélkül. Meg kell azonban jegyezni, hogy a munkában levő alkalmazottak még mindig csak 3—4 napot dolgoznak hetenként. Nagyobb számmal a vidéken is már csak építőmunkások vannak munkanélkül, ezeknek a számát az Építőmunkások Országos Szövetsége 2000-re becsüli, a Budapesten és környékén levő munkanélküli magas építési munkások számát pedig 150-re. Az erősítési és egyéb hadi építőmunkák ugyanis (kórházak, barakkok, hadifogoly táborok stb.) az országban és a harcterek közelében még állandóan folynak. A főváros erősítési munkái azonban már be vannak fejezve és az egykor 14.000 rúgó polgári munkásokat kb. ezer kivételével a fővárosból már elvitték. Ezért nagyobb arányú középítkezéseket a fővárosban inkább csak a háború után bekövetkező demobilizáció idejére lehet és kell is előkészíteni. A főváros tanácsa, amely a múlt évben a háború kitörése óta nyolc millió koronát fektetett építkezésekbe, most kb. 27 millió koronára rúgó közmunkára teszi meg az előkészületeket. Kívánatos, hogy hasonló előkészítő munkálatokat idejekorán indítsanak meg a fővárosban a kormányhatóságok is. A háború elején az irodai és üzleti alkalmazottak körében mutatkozó nagyfokú állástalanság is szűnőfélben van. A Ferenc József kereskedelmi kórház pénztára tagjainak száma 1914. június 1-étől szeptember hó 30-áig hirtelen 6000-rel csökkent, de azóta alig mutat a taglétszám hanyatlást. Az 1915. évi január 31-én a pénztárnak 22.682 férfitagja (1914. január 31-én 28.795) volt, ez a létszám 1915. április 30-áig csak 21.698-ra csökkent (szemben 28.733-mal 1914. április 30-án.) Ehhez képest a Magánalkalmazottakat Segítő Kuratórium is 1915. januárjában még 1828 állástalan magánalkalmazottat segélyezett, míg a behívások és az új állástalanok sikeres elhelyezése folytán április végéig az a szám is 1002-re, vagyis kerek 50%-kal csökkent.