Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

férczműveik a közönségnél csak bizalmatlanságot keltenek a honi termés iránt és ennek a bizalmatlanságnak aztán áldozatul esik egy-egy hivatott művész is. A nemzeti literatúra istápolásának mások az útjai! Legkitűnőbb erőinket kell erre a czélra felhasználni. Az az igazgató, a ki maga is poétavér, tehát rokonvér az irodalom és zeneművészet poétáival, egy természetes ösztönénél fogva húzódozni fog a szürke műkedvelőktől és — mint mindenütt a külföldön — felkeresi majd a hivatottakat és egyenes megbízások útján fogja őket a színházhoz csatolni. Csak így lehetnek sikerei a színháznak és az írónak, csak így lehet éleszteni azt, a mi nagy nemzetek nagy erőssége: a sovinizmust az irodalomban és a művészetben. Persze ehhez egy művészember izzó szeretete és prestige-e kell. A legnagyobb mulasztás és vétek volt, hogy Mikszáth Kálmánt,

5 Herczeg Ferencet,

6 Gárdonyi Gézát,

7 Bérezik Árpádot,

8 Bársony Istvánt,

9 Benedek Eleket,

10 Tömörkény Istvánt,

11 Rákosi Viktort,

12 Kabos Edét,

13 Murai Károlyt,

14 Szomaházy Istvánt

15 — a zenészek között Hegyi Bélát

16

, Lányi Ernőt,

17 Buttykai Ákost,

18 Kern Aurélt,

19 Farkas Ödönt

20 és még sok mást, a ki vagy írt már színpadra vagy készségét nyilvánította, hogy hajlandó írni — az évek hosszú során át meg nem szólaltattak és meg nem nyerték a népszínháznak. A kiket felsoroltam egytől-egyig művészek a javából. Helyettük egy-két műkedvelő vonult fel, nekik kellett igazolniok azt, hogy a Népszínházban a „hazai irodalom" és „zene" még sincs elhanyagolva. A valóságban képviselve sincs! Miként a darabokat találomra adják elő' kritika nélkül, a színpadi játék felett sem uralkodik bíráló szem. Mindenki úgy tesz-vesz, a hogy akar. Ez az oka, hogy a népszínház olyan erői is, a kikhez legtöbb bizalmunk volt, nem izmosodtak sőt visszafejlődtek, megmerevültek vagy elsavanyodtak. Új, friss erők után pedig senki sem nézett. Egy-egy kapkodó, rövid lejáratú szerződtetés, egy-egy szívességből engedélyezett vendégjáték: mindezek nagyon kalandos és udvarias cselekedetek, de egy új nemzedék művészi nevelésének, egy rendszeres körültekintésnek a színét sem viselik magukon. 5. Mikszáth Kálmán (1847—1910): író, a magyar prózairodalom egyik legkimagaslóbb alakja. 6. Herczeg Ferenc (1863—1954): író, a századeleji és a két világháború közti időszak irodalmában az irodalmi konzervativizmus vezéralakja. 7. Gárdonyi Géza (1863—1922): író, költő. 8. Bérezik Árpád (1842—1919): novellista, színműíró. 9. Bársony István (1855—1928): újságíró, író. 10. Benedek Elek (1859—1929): újságíró, író, a magyar gyermekirodalom egyik megalapítója. 11. Tömörkény István (1866—1917): író, régész, etnográfus. 12. Rákosi Viktor (1860—1923): író, újságíró. 13. Kabos Ede (1864—1923): író, újságíró. 14. Murai Károly (1857—1933): író, újságíró. 15. Szomaházy István (1864—1927): író, újságíró. 16. Hegyi Béla (1858—1922): zeneszerző. 17. Lányi Ernő (\ 861—1923): zeneszerző, karmester. 18. Buttykay Ákos (1871—1935): zeneszerző. 19. Kern Aurél (1871—1928): zeneszerző, zenekritikus. 20. Farkas Ödön (1851—1912): zeneszerző. 18 273