Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

a) hogy a színházak nyitásának engedélyezése mindenkor csak a társadalmi, közművelődési és művészeti igényekre való tekintettel történjék, hogy a színházak között a fennállhatás versenye mellőztessék; b) hogy a daltársulatok által okozható verseny megszüntetése czéljából ezektől a színdarabok előadásának joga s mindaz, a mi a színháznak attribútuma, elvonassék s ez által tulajdonképeni működésük terének korlátai közé visszatereltessenek. Végül még megjegyezzük, hogy az 1848/49. évi XXXI. t. cz. a színháznyitási és előadási engedélyek között különbséget tevén, e kétrendbeli engedély fogalmát a javaslatban világosan meghatározandónak s különös kellékeiket részletesen körvonalazandóknak találtuk. Kelt Budapesten, a kiküldött bizottmánynak 1880. évi november 27. és 30. napján tartott üléséből. Gerlóczy Károly s. k., alpolg., elnök. F. L. Főpolgm. ált. ir. 940—1884. Nyomtatvány. 120. Budapest törvényhatósági bizottságának Wagner Richardné. szül. Liszt Cosimához intézett kondoleáló levele 1886. szeptember 16. Nagyságos Asszony! A legmélyebb fájdalommal, a legőszintébb részvéttel értesültünk a megmérhetetlen veszteségről, amely Nagyságodat forrón szeretett atyjának: dr. Liszt Ferencz f. évi augusztus hó 1-én bekövetkezett elhunyta folytán érte; fájdalommal annál is inkább, mert a nagy mesternek, a szellemi óriásnak váratlan halála pótolhatlan veszteség nemcsak a művészvilágra, hanem az egész művelt világra, amelyet művészetének erejével és varázsával meghódított. S amíg az O Géniuszát az egész világ büszkén vallotta közkincsének, addig sugárzó homlokáról dicsőség áradt hazánkra is, amelyben bölcsője ringott, amelyet O szeretett, s amelynek legnagyobb műveit szentelte. A jótékonyság, az emberszeretet, egyik nemes mintaképe szállt vele a sírba, aki egész életén át felülemelkedve az anyagi érdekek légkörén, művészetével számtalanszor nyitott bőséges kútforrást a nyomor, az ínség enyhítésére. A megrendítő gyászeseménnyel szemben Magyarország fővárosa, amely őt díszpolgárának vallotta, néma nem maradhatott; s ép azért, amidőn a nyári szünet után mai napon tanácskozásra ismét összegyűltünk, siettünk a Megboldogult iránt lartozó kegyeletünk adóját leróni, s elhatároztuk, hogy dr. Liszt Ferencz elhunyta felett érzett legmélyebb fájdalmunk mai ülésünk jegyzőkönyvében megörökíttessék.