Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
elfajult ízlésével és hajlamaival daczolni, s azokat ismét helyes irányba téríteni, nem csak hosszú időt, hanem nagy anyagi áldozatokat is igénylő feladat. Miután a színház jelentékeny tőkét szükséglő vállalat, melyet nem igen szoktak könnyelműen koczkáztatni, a színházakra nézve veszélyes versenyt kevésbbé maguk a színházak közt, mint inkább egyfelől a színházak, másfelől pedig az úgynevezett daltársulatok, Sangerei, között tapasztalhatni. A daltársulatok működési tere kezdetben a dal- és szavallati előadások mellett a specialitások (testgyakorlatok, bűvészeti, zenei stb. különlegességek) produkálása volt, idővel azonban a színfalak, függöny, jelmez, arczfesték stb., szóval a színpad összes kellékeinek megszerzése mellett egész vagy töredék bohózatok, operettek és ballettek előadására is kiterjeszkedtek. Hogy ezen hódítások folytán minő hatást gyakorolnak a közerkölcsiségre, az eléggé ismeretes, s így arról szólanunk felesleges, de hogy versenyük folytán a színházakra minő káros befolyással voltak, arra nézve szükségesnek látjuk a külföld nagyobb szabású viszonyaiból némely adatokat felvilágosításul felhozni. Paris, a kíváncsiság és élvvágy e központja, százával burjánzott Café Chantantjai miatt 1.600,000 lakosa daczára nem bír el többet, mint hetenkint három nagy operai előadást a nagy operában és hét könnyű operai előadást az Opera comique-ben, mert a lirique- és olasz-opera rég megbukott, s e mellett az Opera comique egész nyáron át zárva van. Paris a Théâtre français mellett nemképes fenntartani komolyabb irányú drámai színházat, csak az Odeon színházat egy távol eső városrészben, mely minden színházat nélkülöz, s az Odeon is nyáron 4—5 hónapon át zárva van. Paris többi színházai, melyek közül nyáron át 12—14 szünetel, a Gymnase és Vaudeville kivételével közművelődési tekintetben alig képesek eredményt felmutatni, mert az egymással s a Café Chantant-okkal való verseny s az érzéki irány követésének kényszerűsége lehetetlenné teszi a közművelődési szempont szemmel tartását. A párisi viszonyoktól semmiben sem különböznek a bécsi és berlini színházak viszonyai. A londoni és olaszországi színházakról majdnem a fentebbieket lehet ismételni, mert ez óriási város s hajdan a művészet bölcsejét képezett ezen ország szín ügyi viszonyai, a minden gondosságot nélkülözött eljárás által, mely a szabadságot mindenekben a szabadossággal zavarta egybe, a lehető legalantabb fokon állanak s felette lehangoló jelét mutatják a művészi kapkodásnak s külső hatás utáni hajhászatnak, nélkülözvén a valódi művészi öntudatra és becsre fektetett haladást. így látjuk, hogy a színházi miseria s általában véve a jó ízlés hanyatlása és trágárságok színrehozatala épen ott vette kezdetét s ott fészkelte be magát leginkább, hol az egymással és a daltársulatokkal concurráló színházak a megélhetés szempontjából ily eszközökhöz folyamodni kényszerültek. Pedig a színházak csak akkor és úgy felelnek meg feladatuknak, ha a közmívelődés, közerkölcsiség és jó ízlés szempontjából némi haladásnak egyengetik útját. Ezen általános szempontok vezéreltek bennünket akkor, a midőn a t. közgyűlés utasításának megfelelőleg, a színházak engedélyezése és a mutatványok ügyének rendezése tárgyában előterjesztett javaslatban foglalt irányelveket megállapítottuk s így a szabályrendeletben két kiváló fontosságú intézkedés felvételét tartók szükségesnek; ugyanis:
