Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

a közegészségügy kívánalmainak. Gyakran összeáll két család és közösen bérel egy nagyobb lakást. A konyhát közösen használják s így egy családra esik ezután 70— 100 frt. Csaknem minden munkáslakásban vannak kiadandó ágyak. Nem ritkán a munkás, 6—8 tagból álló családjával, a konyhába húzódik, a drága szobát jó pénzen átengedve az albérlőknek. A legénymunkások 3—5 frtot fizetnek havonként az ágyért. A külön szoba „fényűzését" csak kevés engedheti meg magának. Hogy a munkásoknak kedvezőtlen lakásviszonyain segíteni kell, azt a dunagőzhajózási társaság már több év előtt belátta és öt percznyi távolban a hajógyártól, a Duna mentén egy eredetileg hat házból álló munkástelepnek vetette meg alapját. Oly nagy volt a kereslet az egészséges és aránylag olcsó lakások után, hogy nemsokára indíttatva érzé magát e társaság, négy új házzal gyarapítani a telepet, úgy hogy az jelenleg 10 házból áll, a melyekben 141 lakás áll a munkásoknak rendelkezésére. A nagyobb lakások heti bérösszege 2 frt 25 krt tesz (évi bér 117 frt) a kisebb lakások pedig hetenként 1 frt 40 krt fizetnek, (évi bér 72 frt.) A házak szerkezete rendkívül egyszerű és könnyű. A nagyobb lakásokhoz egy kis udvar tartozik, melynek térfogata 1—10 • méter. Talán felesleges felemlíteni, a főváros szomorú lakásviszonyai köztudomásúak lévén, hogy ezen munkástelepen lakás még sohasem állott üresen. Mint a hajógyári munkásokat jellemző körülményt fel kell említenünk, hogy 42 munkás saját házában lakik, ezeknek legnagyobb része házasság, vagy örökség útján került a munkások birtokába. Takarított pénzből csak nagyon kevés vásároltatott, egyes jobban fizetett munkavezetők által. A lakások belseje és berendezése sok helyen meglepett bennünket, mert a szegényes külsejű hajlékokban, a kényelem és csinosság nyomaira akadni elkészülve nem voltunk. A legtöbb lakás példaszerű tisztaságban és rendben van tartva. A hófehérre meszelt falakon sokhelyütt aranykeretű tükröket és rikító színnyomatos olajképeket láttunk. A bútorok szegényesek, de tisztességesek. Az ablakokon egynéhány virágcserép, néhol vakító fehér csipkefüggöny barátságos külsőt kölcsönöz a munkáslakásnak. De nem minden lakásból távoztunk ilyen kellemes benyomásokkal. Füstös konyhákba is jöttünk, a hol az asszonyt mosódézsánál találtuk, melynek forró párája az egész lakást betöltötte. A szobában kötelek voltak kifeszítve, rajtuk nedves fehérneműek. Ezen egészségtelen állapoton a társaság egy mosóháznak, valamint egy szárítóhelyiségnek berendezésével olcsó szeren segíthetne. A munkástelep, melynek továbbfejlesztése igen kívánatos volna, kiegészítését nyeri a jól berendezett gyári kórház és a gyári iskola épületei által. A mi az élelmezési viszonyokat illeti előre kell bocsátanunk, hogy a hajógyári munkások jó élethez vannak szokva. Hihetetlennek tartják, hogy léteznek emberek, a kik egész éven keresztül csak elvétve esznek marhahúst és csak burgonyával és kenyérrel táplálkoznak. Kivétel nélkül az összes megkérdezett munkások hármat jelöltek meg főtáplálékukként, húst, kenyeret és bort. Sokan el sem képzelhetnek ebédet hús és bor nélkül. A nők legnagyobb része a háztartás mellett még háziiparral is foglalkozik, a mi nagyban hozzájárul a munkás családok helyzetének javításához. Áldásos e tekintetben az ó-budai munkásokra nézve a cs. és kir. katonai felszerelési-raktár, a mely egész éven keresztül több száz nőt foglalkoztat öltönydarabok, köpönyegek, sipkák,