Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
borjúk 1 stb. varrásával. A darabszám szerint fizetett munkabér meglehetősen alacsony, de azért a nők, némi szorgalom mellett, naponként mégis kereshetnek 30—60 krt. a nélkül, hogy azért kénytelenek lennének gazdaságukat elhanyagolni. A Dunagőzhajózási-társaság csak hivatalnokait részesíti nyugdíjban egy külön alapból, egyéb alkalmazottjai nyugdíjra igényt nem tarthatnak. A huzamosabb ideig alkalmazva volt munkások 3 frt 50 krnyi heti „kegydíj"-ban részesülnek. Ilyen kegydíjat 1887. végén 46 rokkant munkás élvezett. Továbbá a gyárban legalább 10 esztendeig alkalmazott munkás özvegye 3—4 hónapi munkabér kiutalványozásával nyer végkielégítést. A munkások körében újabban mozgalom keletkezett egy munkás-nyugdíj egylet alapítására, melybe, az előttünk fekvő felhívás szerint, minden a hajógyárban alkalmazott munkás köteles lenne belépni. A munkások műveltségi állapotáról meglehetősen tiszta képet szerezhetünk a hajógyár munkás törzskönyvéből, a melyben minden munkás törzslapján, megtaláljuk az iskolai műveltségre vonatkozó adatokat. Úgy találtuk, hogy az összes munkások 73%-a írni és olvasni tud, még pedig 100 belföldi munkás között tud írni-olvasni 74, míg 100 külföldi munkás között csak 68. A hazai munkások műveltségi állapota tehát kedvezőbb a külföldiekénél. A mi az iskolai műveltséget az egyes munkaágaknál illeti, úgy a legtöbb írni-olvasni tudó munkásokkal az asztalosak és gépkovácsoknál találkozunk; kedvezőtlenebb a műveltségi állapot a hajókovácsaknái, a fűtőknél, mázolóknál és kőműveseknél. A munkás törzskönyvből meggyőződtünk, hogy a fiatalabb munkások csaknem kivétel nélkül iskolai műveltséggel bírnak, némelyik egynehány gymnaziumi vagy reáliskolai osztályt is végzett. Többek között láttunk egy ácsot a ki tökéletesen beszél latinul. Egy közönséges napszámos is van a hajógyárban alkalmazva, a ki a tanítóképezdéből került a taliga mellé. Szép kézírása miatt néha a gyári irodában is alkalmazzák — de ha nincs számára az irodában munka, ki kell menni ismét az áruk kies berakásánál segíteni. A munkások között számosan szorgalmas újságolvasók és különösen a képes napilapok örvendenek kivált vasárnap nagy kelendőségnek. Könyvek olvasására nem igen érnek rá a munkások, bár gyakrabban találkoztunk a munkáslakásokban azokkal a füzetekben megjelenő „érdekfeszítő 1 ' regényekkel • — A munkások gyermekei számára a hajógyár igazgatósága egy czélszerűen berendezett, a munkástelep közelében fekvő iskolaépületet emelt, a melynek berendezését és tanerőkkel való ellátását a fővárosi tanács vállalta el. Ezen iskolában 1886-ban 167 gyermek volt beiratkozva. A tanulók előmenetelével és felfogási képességével a tanítók nagyon meg vannak elégedve és különösen kiemelik a szülők igyekezetét a gyermekek nevelését lehetőleg előmozdítani. A hajógyári munkások zöme a közügyekkel keveset törődik, választói jogosultsággal a legtöbben nem bírván. Ama mozgalom azonban, mely az általános képviselőválasztási jog behozatala érdekében szerte az országban a munkások között megindult és a mely népgyűlések határozataiban tükröződik vissza, a hajógyári munkások között is visszhangra talált. 1. Borjúbőrből készült, vállra csatolható katonai hátitáska.
