Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

közölt leveléből is kitűnik, élt ezzel a lehetőséggel és tudományos előadás címén szocialista propaganda előadásokat tartott. (94) Frankéi távozása után a munkáspártban a legalitást féltő, a munkásság politikai, gazdasági harcát mérséklő vezetés kerekedett felül. A mérsékelt vezetéssel szembeforduló, magukat radikálisoknak nevező, ellenzéki szocialisták egy részét 1884 tavaszán a hatóság „anarchista üzelmek" vádjával letartóztatta, majd kiutasította a fővárosból. A Budapestről kitoloncolt Koditek Ágoston levele, (96) a fővárosi munkások Kommün-ünnepélyéről beszámoló rendőri jelentés mutatja, hogy egyre jelentősebb a fővárosban a tudományos szocializmus elméletével ismerkedő, a nemzetköziség elvét valló munkások száma. (95) Míg a pártvezetőség megalkuvó politikája, a szocialisták ellen német és osztrák példára Magyarországon is bevezetett kivételes intézkedések, akadályozólag hatottak a munkásság politikai harcára, szervezkedésére, a munkafeltételek megjavításáért folyó ösztönös gazdasági harcot nem gátolhatták meg. A 80-as években előtérbe került a küzdelem a munkásosztály életkörülményeinek megjavításáért. Különösen a gyáriparban foglalkoztatottak — szociális helyzetüket az Óbudai Hajógyárban 1887-ben végzett felmérést összegező jelentéssel mutatjuk be (97) — követelték egyre határozottabban a megfelelő gyári törvényhozást, az 1872-es, majd az 1884-es Ipartörvény revízióját. Sürgették a gyári védőberendezések kötelező alkalmazásának elrendelését, a vasárnapi munkaszünet bevezetését, a betegség és baleset esetére szóló kötelező biztosítást. E harcok eredményeként törvényben szabályozták 1891-ben a vasárnapi munkaszünetet, a munkások betegbiztosítását, majd 1893-ban a baleset elleni védelmet. A harcot, amit a munkásság a törvényben lefektetett elvek megvalósításáért és továbbfejlesztéséért folytatott, az 1890-ben megalakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezette. Az I. Internacionálé célkitűzéseit programjába iktató Szociáldemokrata Párt megalakulását követő évtizedben a pártonbelüli harcok, a Bánffy-korszak terrorja ellenére, jelentősen megerősödött a szocialista mozgalom. A 90-es éveket a munkásság politikai és gazdasági szervezeteinek kiépülése, az ipari munkásság harcainak megerősödése, a szocializmus eszméinek térhódítása jellemezte. A főváros osztályöntudatos munkásai nemcsak a hatósági önkény áldozataival, börtönbe került, kiutasított társaikkal vállaltak szolidaritást, de az 1890-től rendszeresen megtartott május elsejei felvonulásokon hitet tettek a proletariátus nemzetközisége mellett is. (98, 99, 101) A század végén, a millenniumi kiállítást követő dekonjunktúra következtében, ismét számos sztrájk színterévé vált a főváros. A lezajlott sztrájkok új vonása, hogy gyakran az egész szakmára kiterjedő általános sztrájkká növekedtek, mint a 15 ezer téglagyári munkás sztrájkja is. (102) A századforduló után kibontakozó monopolkapitalista fejlődés tovább érlelte a fővárosi munkásság forradalmiságát. A huszadik század első esztendeinek gazdasági krízise bénítólag hatott Budapest ipari fejlődésére, kereskedelmi életére. A félbemaradt közmunkák, az építőipar stagnálása állandósította a munkanélküliséget és a fokozódó drágaság, a növekvő lakásínség, a lakásuzsora, a reálbérek csökkenése egyre nagyobb tömegeket mozgósított. (103, 104, 105, 107) 14 209