Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

D) A FŐVÁROSI MUNKÁSSÁG ÉLET- ÉS MUNKAKÖRÜLMÉNYEI, GAZDASÁGI ÉS POLITIKAI HARCAI A kiegyezést követő iparfejlődéssel együtt fejlődött számszerűleg és alakult át összetételében is a főváros és környékének munkássága. Míg a 70-es és 80-as években a hazai iparfejlődés sajátos körülményei miatt, az ipari munkásosztály zöme a kisiparban dolgozott és vezetőségét a nagyrészt külföldről bevándorolt, főleg német nyelvű munkások alkották, a 90-es években kibontakozó gyorsütemű iparosodással, a fellendülő gyáriparral, jelentősen megnőtt a munkásmozgalom fejlődését döntően befolyásoló — többségében hazai eredetű —• nagyipari munkásság létszáma. Korszakunkban vált a főváros, ahol az egyenlőtlen iparfejlesztés következtében az ország ipari munkásságának közel fele összpontosult, a szocialista szervezkedés kiindulópontjává, országos központjává. Nem tekinthettük feladatunknak, hogy akár fő vonalaiban is dokumentáljuk a fővárosi munkásmozgalom történetét, azt az országos jelentőségű küzdelmet, amit a főváros öntudatosodó munkássága az önálló munkáspárt megteremtéséért, a polgári szabadságjogok kivívásáért, a tőkés kizsákmányolás korlátozásáért folytatott. Arra törekedtünk, hogy a munkásmozgalom fejlődését, a munkásság aktivizálódását érzékeltető egykorú források és leírások alapján, a munkásosztály életéről, hétköznapjairól kapjon képet az olvasó. A fővárosi munkásság első szocialista szervezetének az Általános Munkásegyletnek a feloszlatása, a Párizsi Kommün melletti állásfoglalást követő retorzió, a hatóságoknak az új munkáspárt létrehozását tiltó intézkedései, csak visszavetették a szocialista mozgalom fejlődését, folyamatosságát nem szüntethették meg. A 70-es években is működtek az Általános Munkásegylet által létrehozott segélyegyletek, önképzőegyletek, szakmai szervezetek, és 1873-tól új szocialista hetilap a Munkás Heti-Krónika és német nyelvű testvéiiapja fogta össze pártorganizáció híján a szervezkedő munkásokat. A 70-es évek népgyűléseinek szónokai, a szociális és gazdasági követelések mellett, szót emeltek a munkásság politikai jogfosztottsága ellen is. (93) Frankel Leó 1876-os hazatérését követően új lendületet vett a mozgalom. Vezetésével alakult meg a Nemválasztók Pártja, majd 1880-ban a Magyarországi Általános Munkáspárt. A Párizsi Kommün volt minisztere, Marx Károly barátja, következetes felvilágosító munkát végzett, mint az Arbeiter Wochen-Chronik szerkesztője, számos munkásgyűlés szónoka. A szocializmus terjedésétől félve, a hatóságok nem engedélyeztek politikai népgyűléseket, csak tudományos előadások tartását. Frankel, mint