Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

1. méltóztassék intézkedni, hogy a törvényhatóság a szállások felszabadításának kérdését még a most folyó 1909-ik évben megoldja; 2. méltóztassék odahatni, hogy a megoldás igazságos és méltányos alapon készíttessék elő, mivel másként a szállástulajdonosokkal megegyezés és ez úton a szállások gyors megszüntetése nem remélhető; 3. méltóztassék módot keresni arra, hogy a megoldás záros határidő alatt az összes szállások megszüntetésére vezessen, mire nézve a magunk részéről két eszközt vélünk megfontolandónak: a) nem volna-e célszerű a bekebelezett korlátozások törlését kizárólag azon szállástulajdonosok részére biztosítani a megállapítandó feltételek mellett, kik valamely rövid határidő alatt iparjogukról önként lemondanak és a korlátozás törlését kérik; b) nem volna-e szükséges egyidejűleg felkérni a földmívelésügyi miniszter urat arra, hogy a kőbányai szállásoknak még mindig fennálló nemzetközi piaci jellegét szüntesse meg, s az itteni állami állategészségügyi hivatalt vonja be?" A sertésszállástelkek jövendő sorsa, rendeltetése felől nézetünk szerint is rendelkezni kell. Szükségessé teszi ezt nem csupán a szállástulajdonosok méltánylást érdemlő törekvése, ismételt kérése, hanem a terület felszabadításához fűződő közérdek. Meg kell oldani ezt a fontos kérdést és pedig nem kiszakítva, egyes tulajdonosokra, egyes telkekre külön-külön, esetről-esetre, hanem az összes tulajdonosokra, az egész területre vonatkozóan egyöntetűen, egységesen. Kétségtelen ugyanis, hogy ha a sertésszállástelep a fennforgó viszonyok között továbbra lekötve marad, ez egyaránt nagy kárára van az érdekelteknek s magának a fővárosnak. A sertésszállástelep, amely egy egész városrész, megakasztja, hogy Kőbánya és a Népliget között összeköttetés létesülhessen, hogy ez a terület lakóházakkal beépülhessen, ami városrendezési, városfejlesztési szempontokból különösen most, a súlyos lakáshiány közepette, valóban elsőrangú fontosságú. A város eme részének felszabadítása megteremtené a természetes összeköttetést Kőbánya és a tisztviselőtelep között s lehetővé tenné, hogy ez a beépítésre teljesen érett terület a szabad forgalomnak átadassák. A lefolyt másfél évtized tapasztalata azt bizonyítja, hogy a kőbányai sertéspiac jelentőségét nem fogja visszanyerni többé soha. Időközben még országos jelentőségéből is sokat veszített, mert megszűnt a belföldi sertéshtzlalás kizárólagos középpontja lenni. A ferencvárosi sertésközvágóhíd 1902-ben történt megnyitása óta az ottani konzumvásáron kívül a vágóhíddal kapcsolatosan a főváros szabadvásárt is létesített és tart fenn és ez a szabadvásár, bárha ott nem is szabad hizlalni és az csupán a belföldi forgalomra szól, a kőbányai piac megmaradt forgalmának tekintélyes részét elvonta. A sertésszállástelkek további lekötöttsége tehát ebből a szempontból indokolatlan és céltalan. És ha ezt az álláspontot foglaljuk el, akkor nem térhetünk ki az elől a másik közérdekű szempont elől, amely városfejlesztési, városrendezési okokból a terület felszabadítását követeli. Erre való tekintettel, mi a magunk részéről a szállástelep egységes felszabadítása mellett foglalunk állást. — Fővárosi Közlöny. 1912. február 2.