Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

Míg azelőtt 170—200 ezer között váltakozott a sertésállomány, a vész után leapadt 30—40 ezer darabra. A telep lassanként kihalt, s ma már a szállások nagy része elhagyatott, düledező állapotban, üresen áll. A múlt évi november hó 23-iki kimutatás szerint mindössze 23.105 darab a készlet. A sertésvész után hiábavalónak bizonyult minden törekvés a piac újjáteremtése érdekében. Hiába ruházták fel Kőbányát országos fővásár jellegével, hiába biztosítottak részére export tekintetében különleges jogokat és kedvezményeket, a kőbányai piac évről-évre hanyatlik, s amint a tapasztalat mutatja, nincs is remény rá, hogy valaha ismét fellendüljön. Ott van a nagy kiterjedésű terület üresen, elhagyatottan, akadályául e városrész fejlődésének, terjeszkedésének. A szállástelepet, amely állategészségügyi szempontból ki van véve a főváros közigazgatásának fennhatósága alól s az oda kirendelt állami állategészségügyi hivatal fennhatósága alá tartozik, rendeltetésére többé nem használják, más célra pedig nem használhatják. Egy valóságos halott, kiközösített rész a város testében. A szállástelkek lekötöttsége a tulajdonosokat érzékenyen károsítja. Befektetett tőkéjük parlagon, gyümölcsözetlenül hever és nincs meg rá a mód, hogy telkeiket hasznosítsák, értékesítsék. Útját állja ennek a használati korlátozás. A körülményeknek ilyen alakulása az érdekelteket már a kilencvenes évek felé arra bírta, hogy továbbra már ki nem használható szállástelkeiknek a telekkönyvi korlátozás alól való fölszabadítását kérelmezzék, hogy az ekként lakóházak építésére alkalmassá váló telkek áremelkedése révén szenvedett veszteségeiknek legalább egyrésze megtérüljön.

1 így 1899-ben Baumann Antal, 1905-ben Tóth László, Wellner György, Wellner Györgyné, Fischler Samu, özv. Csihál Józsefné, 1906-ban Tóth István és társai, 1909-ben pedig Bartha Vilmos és társai fordultak a tanácshoz ilyen értelmű kérelemmel. Különös fontosságú azonban a X. kerületi polgárságnak dr. Ballagi Aladár és Hock János

2 országgyűlési képviselők útján múlt évben benyújtott és a polgármester úrhoz intézett emlékirata, amely a sertésszállástelepnek a telekkönyvi korlátozások alól való felszabadítását az egész kerület érdekében álló elsőrendű kérdésként tárgyalja. Az emlékirat a kérdés megoldásának oly körülírását is tartalmazza, hogy azt jelen előterjesztésünk kiinduló pontjául vettük. Maga a beadvány a következőképen hangzik: „A kőbányai szállások felszabadítása a legsürgősebben megoldandó kérdések közé tartozik, mert a beléjük ruházott nagy vagyoni értékek másfél évtized óta parlagon hevernek, s megkötöttségük évről-évre újabb veszteséget okoz; és még inkább azért, mert útjában állanak a X. kerület és a székesfőváros fejlődésének s mennél hamarább való felszabadításuk immár égetően szükséges. Ez okból arra kérjük Nagyságodat: 1. Az 1912. március 13-i közgyűlés határozatban kimondta, hogy a kőbányai szállástelkeket a tulajdonjogi korlátozás alól a telekforgalmi érték 13%-ának lefizetése ellenében feloldja, ha a telektulajdonosok a megváltási összeget két év alatt a fővárosnak megfizetik, és sertésszállás-telepüket három év leforgása alatt megszüntetik. 2. Hock János (1859—1936): politikus, író, kőbányai majd józsefvárosi plébános. 1887-től ogy-i képviselő, 1900-tól a fővárosi th. biz. tagja, a polgári demokratikus forradalom idején a Magyar Nemzeti Tanács elnöke.