Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

A sertésszállástelep hamarosan be is népesült. Az ott levő telkek kivétel nélkül vevőre találtak és gyors egymásutánban felépültek a szállások. A telkek kelendőségének magyarázatát nem csupán az adja, hogy akkoriban a sertéskereskedés igen tekintélyes, jól jövedelmező üzletág, foglalkozás volt, hanem, hogy a sertéshizlalást a főváros erre a területre korlátozta. Ez a magyarázata egyúttal annak, hogy bár a főváros nemcsak azt a telekkönyvi korlátozást biztosította, hogy a telkek kizárólag csupán sertésszállások céljára használhatók, hanem az árverési feltételekben azt is kikötötte, hogy a vevő tartozik az általa megvett telken három év alatt sertésszállást építeni: a telkek, különösen később, a forgalomnak nem remélt fejlődése következtében, igen előnyös áron keltek el, olyan áron, mely a leltári árat, sok esetben pedig a forgalmi árat is meghaladta. Pedig a tulajdonosok tudták azt, hogy a telkeken, azok különleges rendeltetéséből folyóan, különleges, a különféle hatósági rendeleteken alapuló költséges közegészségügyi és egyéb berendezéseket, kutakat, vízvezetéket, csatornát, burkolatot, iparvágányt stb. kell létesíteniök. Ennek dacára megvették a telkeket. Megvették nyilvános árverésen, építési kötelezettséggel, tulajdonjogi korlátozással, a környékbeli rendes forgalmi áron, mert a sertésipar, a sertéskereskedelem ehhez a helyhez volt kötve s mert bizton remélhették, hogy komoly munkával és törekvéssel befektetett tőkéjük jövedelmezőségét biztosíthatják. És a viszonyok úgy a főváros, mint a szállástulajdonosok törekvéseit, reményeit igazolni látszottak. A kőbányai sertéspiac a 70-es és 80-as években páratlanul álló föllendülésnek indult. Jelentőségében átlépte az ország határait, kilépett a nemzetközi térre, összpontosítván magában úgyszólván az egész kontinens sertéskereskedelmét. A verseny ellen való küzdelem, új fogyasztó piacok szerzése és a sertésanyag minőségének javítására irányuló törekvések egységes irányítása érdekében 1870-ben megalakult az Első Magyar Sertéshizlaló Részvénytársaság, aminek eredményeként sikerült a kőbányai piacnak egy negyedszázadon át megküzdeni a domináló helyzetét folyton fenyegető amerikai, orosz—lengyelországi versennyel és a céltudatosan fejlesztett, mind nagyobb arányokat öltő németországi tenyészettel. Kőbánya a sertéskereskedelem európai gócpontja lőn és egyik legjelentősebb tényezője volt Kőbánya akkori örvendetes föllendülésének, folytonos emelkedésének. így tartott ez az 1895. év nyaráig, amikor a kiütött emlékezetes sertésvész egy csapással letörte közgazdaságunknak ezt a virágzó ágát, elpusztította a kőbányai piac sertésállományának kétharmad részét és országszerte elterjedvén, majdnem egészében megszüntette a nagybani sertéstenyésztést és hizlalást. A forgalom rohamosan csökkent (a fölhajtott sertések értéke az eleséggel együtt 1894. évben még 102,662.848 K volt, az 1896. évben már 10,189.448 Kra csökkent), a német birodalom elzárta határait a magyar sertések elől, Ausztria lényegesen korlátozta azok bevitelét; és a kőbányai piac megszűnt azzá lenni, ami volt, elvesztette nemcsak nemzetközi, hanem országos jelentőségét. A kormánynak a sertésvész megszüntetése érdekében kiadott rendeletei a kereskedelmet megbénították, meggátolták a sertéseknek Kőbányára való hozatalát, s mi sem természetesebb, hogy az egykoron olyan virágzó piac rohamosan lehanyatlott. A sertésvész kitörése után megszűnt a pezsgő kereskedelmi, vásári élet. A szállástulajdonosok legtöbbje felhagyott a nagybani sertéshizlalással s a szállások kiürültek.