Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

nek a meghonosítása, amitől 1

/

2 millió lelket számláló fővárosunk egészséges és lehetőleg olcsó élelmezése függ.

1 Igen örvendünk, hogy e jelentésünkben megemlékezhetünk arról, hogy a főváros a vásárcsarnokok létesítésének körvonalait meghatározván, egyszersmind az ügyet a közeli kivitel stádiumába juttatta. A mi a létrejött elhatározásokat illeti, jelezzük, hogy a központi csarnok czéljára az ú. n. sóházi telek van kiszemelve, melyet a vámházkörút,

2 pipa-utcza, csillagutcza és sóház-utcza

3 határolnak s melyet mi is a legalkalmasabbnak tartottunk. Tekintettel mégis arra, hogy e telek a csillag-utczán túl, illetve ennek déli oldalán fekvő magántelkekkel is kiegészítendő lesz, az ebből felmerülő szabályozási kérdésben még az építési program megállapítása és a pályázat kiírása előtt előterjesztést kívántunk a fővárostól, azt ajánlván figyelmébe, hogy a csillag-utcza, mint a Csepelrakpartra kivezető nyilvános közlekedési ér ezen minőségében továbbra is fenntartatnék, akár mostani vonalában, akár esetleg más alkalmas vonalban. Kívánatosnak jeleztük továbbá, hogy a szabályozás alkalmából a sóház-utcza lehetőleg kiszélesíttessék, mert előre látható, hogy ezen utczában a közúti vaspályái közlekedés berendezése szükségessé fog válni. A detail-csarnokokra nézve szükségesnek láttuk határozottan kimondani, hogy azok ne a terekre, hanem a házsorba építtessenek. Nem szenvedhet ugyanis kétséget, hogy a fővárosnak nincs elegendő tere s a mi van is, többnyire nagyon kicsiny. Ezeket a vásárcsarnokokkal elfoglalni bizonyára nem volna helyes, főleg azon örvendetes tapasztalatok után, melyeket az újabb terek környékének fejlődésére nézve szereztünk. Ehhez járul, hogy a csarnok czélszerűsége nem is igényli, hogy térre építtessék s mind a négy oldalról szabadon álljon; teljesen meg fog az felelni rendeltetésének úgy is, ha egyik homlokzata a térre, másik homlokzata pedig a hátsó utczára fog szolgálni. Ilyen értelemben elfogadtuk, hogy a VIII. ker. Rákóczy-tér, VII. ker. István-tér,

4 VI. ker. Hunyady-tér, II. ker. bomba-tér

5 és I. ker. Döbrenteytér környékén egy-egy detail-csarnok építtessék. Ellenben az V. ker. Széchenyi-térre

6 tervezett csarnokot a hold-utczába kívántuk elhelyezni, mert eltekintve attól, hogy a vásár ez idő szerint is a hold-utczában

7 van, az újépület kilátásba vett eltávolítása folytán e környék szabályozása új megállapítás alá fog esni, tanácsos tehát tartózkodni attól, hogy a czélszerü szabályozásnak a csarnok oda építésével esetleg valami akadály állíttassák útjába. 1. Mielőtt a főváros a vásárcsarnokokat felépítette, a lakosság a napi élelmiszert a hatósági kezelésben levő nyílt piacokon és a házalóktól szerezte be. Húsz nyílt piacon folyt az élelmiszerkereskedelem, és kb. 10 000 házaló járt házról házra. A piacok izoláltak voltak egymástól, önállóan alakultak az árak, technikailag lehetetlen volt az élelmiszerek ellenőrzése, tárolása, konzerválása. 1897-ben nyílt meg a központi vásárcsarnok és 4 kerületi vásárcsarnok, amelyek 1899-, 1902- és 1903-ban egy-egy újabb kerületi csarnokkal szaporodtak. 2. Ma: V., IX., Tolbuchin körút 3. Ma: IX., Gönczy Pál utca 4. Ma: VII., Klauzál tér 5. Ma: II., Batthyány tér 6. A mai V., Szabadság tér déli részén 7. Ma: V., Rosenberg házaspár utca