Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

jó kiviteli év volt, mint 1867; míg azonban akkor a főváros által majd 6 millió mázsa gabona szállíttatott el, addig 1871-ben már csak 2 millió mázsa, és míg a főváros elszállítása 1865—68-ban az egész ország kivitelének részét tette, addig az utóbbi években alig •Vii'ed részét. Ha erélyes intézkedések nem történnek, ha a főváros hatósága nem jő tisztába magával azon intézkedések természete és egymásutánja fölött, melyek a főváros hajdani kereskedelmi jelentőségének kifejtésére és vagyonosodási főforrásának biztosítására szükségesek — nagyon tartunk attól, hogy Budapest főváros megszűnhetnék egyáltalában termékpiac is lenni, megszűnhetnék közvetítő lenni az ország termékei és a külföld között és megfosztathatnék azon alaptól, melyen eddig fejlődött és melynek fenntartására oly bizton szoktak számolni mindazok, kik Magyarország fővárosának felvirágzását szívükön hordják. Mert nem szabad elhallgatnunk, hogy azon kereskedés is, mely városunkban még mostanáig fennáll, nagyrészben az évek hosszú során át megszerzett jó hírnévnek és a világra szóló összeköttetéseknek köszöni fenntartását, de hogy további fejlődésre és tettre képes életerő alig létezik e főváros terménykereskedésében. Félő, hogy azon esetre, ha a hatóság e tekintetben gyorsan és a kellő módon nem intézkedik, a kereskedelem végkép el fog vonulni Budapestről, és át fog települni azon városokba, melyek nagyobb mérvben feszítik meg erejöket, hogy a terménykereskedést is magukhoz vonják, mely törekvések célja sok tekintetben saját kereskedelmünk rovására, máris eléretett. A hatósági intézkedések szükségét ma nem a termékekkel nagyban kereskedők sürgetik többé, — azok, úgy látszik, megbarátkoztak azon eszmével, hogy előbb utóbb talán el fogják hagyni városunk meddő talaját és azért nem ismétlik többet azon panaszokat és kívánalmakat, melyeket néhány évvel ezelőtt a hatóság színe előtt oly gyakran hangoztattak. Ma a kezdeményezésnek magától a hatóságtól kell származni, magának a fővárosnak, saját legközvetlenebb érdekében, kell gondoskodni azon utakról és módokról, melyek a kiveszőben levő kereskedelmet éleszszék és azon fokra emeljék mely azt joggal megilleti. Megilleti pedig a fővárost joggal azon szerep, hogy az ország termékeinek központi piaca gyanánt működjék. Magának az országnak csak előnyére válhatik, ha termékeit a külföld bizonyos helyen megtalálhatja és ha ezen termékek megvásárlása könnyebbé tétetik mindazon számtalan előny által, mely a kis részeknek nagyobb tömeggé való egyesülésénél és a kezelés központosításánál beáll, — szétforgácsolás alkalmával pedig mindig elmállik. Ha ennek folytán a nagy kereskedelmi városok mindegyike, mint pl. London, Lyon, Marseille, Hamburg, Odessa stb. gyú- és középpontját szokta képezni azon külön kereskedelmi ágnak, melynek művelésére a fennforgó helyi viszonyok mellett legalkalmasabbnak mutatkozott: úgy mindez kettőzött nyomatékkal áll épen Budapestre nézve. Mert a különbség, mely a magyar vidék és a magyar főváros között létezik, sokkal nagyobb, mint valamelyik más központi piac és annak hátországa közt. A világforgalom azon eszközöket, melyekre szüksége van, Magyarország más városában, mint Budapesten alig találja. Nagyvilágra szóló összeköttetések, kifejlett hitelviszonyok, külföldön ismert nagy cégek, nagy mértékben halmozódott tőkék, kereskedelmi bírák és tőzsdei forgalom, nagyobbszerű