Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

A Középiskolai Tanáregyesület budapesti körének kérvénye a városliget ligetjellegének visszaállítása iránt 1897. május 5. Nagytekintetű székesfővárosi Tanács! Az országos középiskolai tanáregyesület budapesti köre azon meggyőződésben, hogy nemcsak egyesek, hanem az összes budapesti lakosság érdekében jár el, az alábbi tiszteletteljes kérelemmel járul a Nagytekintetű székesfővárosi Tanács elé. Bár évek hosszú során át mind az illetékes tényezők, nevezetesen a Nagytekintetű Tanács, mind a közönség, mind pedig a napi sajtó buzgón fáradoztak azon, hogy a városligetnek liget—jellege fönntartassék; egyes sajátságos körülmények folytán mai nap addig jutottunk, hogy ezen szándék megvalósítása komoly veszélyben forog. — Ismeretes dolog, hogy ez az egyetlen árnyas sétakert volna az, melyet a nyári évszakban oly szükséges üdülés czéljából a főváros balparti részének közönsége érezhetőbb költség és időveszteség nélkül naponkint fölkereshet és könnyű szerrel elérhet. Egészségi szempontból, különösen oly családokra nézve, melyekben gyermekek vannak, rendkívül fontos, hogy ez a liget a port megkötő, mentül nagyobb pázsitterületekkel és a levegőt javító mentül tömegesebb és árnyasabb facsoportokkal bírjon. Reánk tanárokra nézve fontos kérdés ez, nemcsak saját családaink szempontjából, de azon tanuló ifjúság egészsége szempontjából is, melynek ezreit a budapesti középiskolák zsúfolt termeiben neveljük. Igen jól tudja a Nagytekintetű Tanács, hogy a ligetnek ez a jellege veszélyben forog, s hogy a liget már évek óta pusztul és pusztulása már eddig is veszedelmes arányokat öltött. Az 1885. évi orsz. kiállítás után még valamennyire helyreállították a ligetet, s legalább elmondhatták, hogy az addig nagyrészt csalitos délkeleti területét kissé rendezték. Azonban az épületek száma, mely az előtt a vendéglőből, a kioszkból, az artézi fürdőből, a korcsolyapavillonból, a lóvasúti várócsarnokból és a nyári színkörből állt, általában oly épületekből, melyek a fák lombjai közt szerényen meghúzódtak, s a ligetben zöldet keresőt nem bosszantották minduntalan szürkeségükkel, — ezen épületek száma egy néhánnyal már akkor is megszaporodott. Ott maradt a nagy iparcsarnok, ott az egykori királypavillon és a történelmi képcsarnok a Stephánia-út

1 mellett. De az iparcsarnok nem csupán azt a különben is óriási területet jelenti, melyet elfoglal, hanem annál sokkal többet. Ez épülethez perspectiva kellett, s előtte a Stephánia-útig egy széles szalagot hagytak fa nélkül, tágas utakkal; pedig e hely szomszédságában van már egy elég nagy tisztás terület, a rondeau; úgy hogy a ki nyári napon a fasor végétől egyenesen az iparcsarnokhoz akar jutni, a ligeten keresztül a legforróbb verőfényben kénytelen útját megtenni. Ezután is időnként fel-feltűnt egy épület és ritkult egy facsoport. A népligetnek is nevezett sarok mind jobban telt kávéházakkal, színkörökkel, bolondmalmokkal. 1. Ma: XIV., Népstadion út.